Minden napra egy könyv

Pinborough: 13 perc

2018. március 27. - BBerni86

Barátnős, nyomozós, középiskolás, titkos.

Natasha 16 évesen a gimi királynője, minden fiúnak ő tetszik, minden lány vele akar barátkozni. Egy napon a zenész Jamie a kutyáját sétáltatja, amikor a folyóban egy úszó testre figyel fel. Natasha az, holtan. Jamie kimenti, és még sikerül újraéleszteni a lányt. 13 percig volt halott, senki nem tudja, mi történt vele. A magához térő 13_perc.jpgNatasha sem, nem maradtak emlékei. De más szemmel kezdi el nézni a környezetét. A barátnőit, a Barbie társait, akikkel uralták a középiskolát. Rémálmok kínozzák, valami folytonos fenyegetést érez maga körül. Így a régi barátnőhöz fordul, Beccához, aki nem lett népszerű lány. Aki folyton aggódik, hogy a zenész 19 éves barátja jobbat talál helyette. De Becca és Natasha okos lányok, és elkezdik összerakni a képet, hogy került Tasha a vízbe. Mert nem öngyilkos akart lenni. Egy gyilkos játék húzódik a gimis színfalak mögött, és még nem ért véget.

Sarah Pinborough megint írt egy olyan thrillert, amit nehéz beskatulyázni. Teljesen más, mint amit az olvasó vár, sokkal bonyolultabb és igen, szórakoztatóbb is. Ugyan ez most annyira nem csapott meg, mint a Ne higgy a szemének, de nem lehet okom most sem panaszra.

A cselekmény látszólag egy tinis thriller, sok tekintetben még az ifjúsági regényekkel is rokon. Hiszen az iskolai klikkek mintapéldáival állunk szemben: a méhkirálynő, akinek a volt legjobb barátnője a kívülállók, a furcsák között rekedt. Akiknek most össze kell dolgoznia, hogy felszínre kerüljön az igazság. Amibe beleférnek olyan szálak, mint féltékenység, szerelmi drámák, az önbizalomhiány, vagy éppen a szerepekért a harc az iskolai színdarabban.

Ahogy elkezdi kibontani a szerző a történetet, még egyfajta játékosság, könnyedség is belengi, mintha nem lennének gyilkos titkok a háttérben. Pedig vannak, és a regény előrehaladtával egyre távolabb esünk az ifjúsági besorolástól. Már egy dark thriller világába nyerünk bebocsátást, ahol egy nagyon sötét és beteg elme űzi a játékait. Jönnek a folyamatos csavarok és felismerések: az olvasó meg csak kapkodja a fejét, hogy ki lehet ennyire beteg és gonosz, és miért.

Pinborough ugyan tini lányok problémáin keresztül rajzolja meg a cselekményt, de ettől függetlenül egyetemes tud lenni. Mert ha más lenne a környezet, mondjuk egy irodai környezet, munkahely iskola helyett, akkor is ugyanúgy működne. A karakterei többek a koruknál, a problémáik és a játszmáik korosztálytól függetlenül hitelesek és ütősek.

Jár a piros pont azért is, mert a cselekmény végig pörgős. Fontos szerepet kapnak a lelki részek, a szereplők belső vívódásai, de mindeközben ők cselekvő, aktív karakterek is, akik az eseményeket is folyamatosan mozgásban tartják.

Pinborough a környezetét nyelvében is megteremti. Érzelmeket, hangulatokat tud a szöveggel is megragadni, még akár korosztályt is. Egészen más ez a könyv, mint a Ne higgy volt.

Újabb erős thriller a szerzőtől, nem véletlenül ajánlja Stephen King is.

 

Értékelés (13 perc) – mint thriller: 95% kis áthallással akár az ifjúsági zsánerbe is el tudnám képzelni. Okos története van, ütős csavarja, és áthatóan ábrázolt karakterei. Bár a szereplői kamaszok, még szinte gyerekek, igazán sötét részei vannak. Folyamatosan növeli a pszichózist a szerző, a végére egészen mélyre ér már. Szubjektíven: 85% kis krimi, majd egy szinte játékos, középiskolás rész következik. Kicsit csalódott is voltam az előző Pinborough regény után, de aztán megérkezett a sötétség. Onnantól letehetetlen, és kifejezetten csavaros. Tetszett.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr2913784204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.