Minden napra egy könyv

Kondor: A korona ügynöke

2018. április 02. - BBerni86

Családi, nyomozós, történelem megítélős.

Gyra Miklós fiatal ügyvéd az 1870-es években. Éppen egy királysértéssel vádolt férfit igyekszik védeni, amikor egy csomagot kap egy levéllel és egy naplóval. Ebből kell megtudnia, hogy nem az, akinek gondolta magát. Gyra csak a nevelőapja volt, ő az anyja szeretőjének, Wargha Istvánnak a fia. Aki most elküldte a naplóját, és kéri, hogy a fia vegye fel és tisztázza a nevüket. Őt most árulónak tartják, aki eladta a koronát Ferenc Józsefnek. De nem ez a teljes történet. Az igazság sokakat sértene, így a fiatalembernek azzal is szembesülnie kell a családja múltját megismerve, hogy képesek lennének az életét is tönkre tenni, hogy egyes titkok homályban maradjanak. Miklós elindul az igazság nyomában.

Az egyik legnehezebb regénytípus megalkotása lehet a történelmié. Mert ha valóban jó és hiteles akar lenni a szerző, akkor bele kell ásnia magát tulajdonképpen mindenbe. Milyenek voltak az emberek, mikor mi történt, hogyan beszéltek, milyen szokásaik voltak, milyen volt a közhangulat, utcakép, és még hosszan sorolhatnám. Ugyan tud csúsztatni kicsit, mindent nem lehet tudni, kell a fantázia is, de az igazán lelkiismeretesek minden kis részletbe szeretnek elmerülni és valóban megteremteni egy letűnt kor miliőjét.

Kondor Vilmos azon magyar írók közé tartozik, akikben megvan ez a lelkiismeretesség és nagyon beleássák a_korona_ugynoke.jpgmagukat egy-egy témába. A Budapest sorozatot a hangulata miatt szerettem, és bevallom, a Wertheimer Miklós sorozat negyed annyira sem tetszett nekem. A korona ügynöke annak előzménye, és ez se tudott megfogni, ha értékelni tudom is a bele tett munkát és gondosságot.

Két kor között ugrál a cselekmény: a jelent a kiegyezés utáni ország jelenti benne, amikor már hazatért az a generáció, akik 49-ben menekültek el. A regény nagyon meg tudja ragadni azt a korhangulatot, ahogy az emlékezők még reménykedtek, akik a forradalom eszméjét akarták őrizni, miközben már megjelent és felnőtt egy generáció, akiknek ez már a múlt. Az nagyon tetszett benne, és egy feszültséggel teli párbeszédben hangsúlyt is kap, hogy ez a két réteg mennyire máshogy gondolkodik a történelemről. Más a valóságuk. Ez pedig olyan egyetemes igazság, amely minden korra igaz lehet. Egész máshogy gondolkodik, pl. a százéves vagy éppen a világháborúkról, aki átélte, és aki már utána született.

Wargha naplóiból pedig a szabadságharc leverése utáni évekre ad egy kis rálátást. Ez kapja a kisebb hangsúlyt és helyet, ha ezek azok az események is, melyek a jelen történéseit mozgásban tartják. Fontosabb az, ahogy Miklós ezeket feldolgozza, mint amiket István gondolt. A főszereplő egyértelműen Miklós.

Aki bejár egy fejlődési utat, aki más emberként köszön el, mint ahogy megismertük. Jó ember volt akkor is, de erősebb, amikor elbúcsúzunk tőle. Nekem az üzenete is tetszett, hogy a saját életünk kell élni, felvállalva a hibákat is, megpróbálva jobbnak lenni, mint az elődök.

Érdekes a regény nyelvezete is. A régies írásmód, beszédbeli fordulatok visszaköszönnek benne. Ami hitelesebbé teszi, színesíti a stílust, de az olvashatóságnak nem éppen kedvez. Ez megint az a kategória, amit intellektuálisan értékeltem, de nem szerettem igazán.

Továbbra is inkább a Gordon Zsigmond regények tetszenek, ez inkább csak érdekes volt.

 

A korona ügynöke - Mint történelmi krimi: 75% nyelvében, kutatási anyagában is hiteles, hangulatos, átgondolt.

Szubjektíven: 40% gyakran untam, és a régies nyelvezet beemelése se nyerte el a tetszésem.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1313800430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.