Minden napra egy könyv

Preston & Child: Csendélet varjakkal

2018. április 07. - BBerni86

Sorozatgyilkosos, történelmi múltas, nyomozós.

Medicine Creek álmos mezőgazdasági kisváros a kihalás felé haladva. A seriff egy napon a kukoricamezőre kell, hogy kimenjen ellenőrzésre. Egy meggyilkolt, megcsonkított női tetemet lel, indián eszközök körében, karóra húzott varjak között. Az ügy felkelti az FBI nyomozó Pendergast érdeklődését is, aki a New Yorkban történteket szeretné ezzel az üggyel kipihenni. A seriff és Pendergast is a maga megérzéseit követi: a seriff szerint valaki a lehetséges befektetőt akarja innen elijeszteni, az FBI nyomozó szerint egy helyi kezdett gyilkos ámokfutásba. Meggyilkolt kutya tetemek kerülnek elő, majd egy újabb holttest is. A válaszokért vissza kell menni a múltba, de így is lesz meglepetés a végére…

Van pár nyomozó, akiket kinevezhetnénk Sherlock Holmes modernkori utódjának. Egyrészt, fel is lett újítva a sorozat (Cumberbatch a jobb, és Lee Miller az amerikai változat), de olyan nyomozókat is kiötöltek a krimi szerzők, akik hordozzák Sherlock örökségét.

csendelet_varjakkal.jpgKözülük talán Aloysius Pendergast a kedvencem, akiben minden egyes új történetén keresztül felfedezek egy vonást, amivel a nagy elődre emlékeztet. Neki is zsenik vannak a családjában, ha némelyikük őrült is. Ő maga is zseniális, úgy átlátja a dolgokat, ahogy senki más. Kissé antiszociális, de rengeteg mindent tud. Különös nevük van. Ahogy Sherlock az emlékpalota módszerét alkalmazza, Pendergast is rendelkezik egy hasonló technikával. De még sorolhatnám, sok elem megjelenik az aktuális kalandban is.

Ami szokás szerint logikusan, és kifejezetten ötletesen van felépítve. Két nyomozást is nyomon lehet követni, és nekem kifejezetten üdítő volt, ahogy Hazen seriff és Pendergast ugyanazt látják, mindketten levonják a maguk következtetéseit, amelyek nagyon mások. Ennyit számít, ki az, aki a rejtélyt megoldja.

A nyomok következetesen vezetnek egyre közelebb a megoldáshoz, és a szerzőpáros bizonytalanságban tart a végéig. Szerettem, hogy nem tudtam kitalálni előre a végét. Tetszett, hogy mégsem a semmiből húz elő egy gyilkost, hanem megvan az események logikája. Az, ahogy Pendergast rádöbben, mi inspirálta a gyilkost… kész. Attól még mindig padlón van az állam, pedig nem egy sorozatgyilkosos regényen vagyok túl.

De maga a gyilkosságok is érdemesek egy kis megállásra. Borzongatóak. A szerzőpáros használ horror elemeket is. Ugyan nem durvulnak, nem kell véráztatta lapokon átjutnunk, de megtalálják az esetekben a brutális szépséget is. (Mert az a csendélet a címben nem véletlen. A cím is ötletes, erről jut eszembe.)

Egy jól elmesélt, élvezetes regény ez, amelyben a szereplőket is jól kibontják, és izgalmasan van elbeszélve minden mellékszál. Anekdotás, kalandos, pörgő eseményekkel.

Ebben a regényben is megvan az a kettősség, amit a legjobb X-akták részek is tudtak. Bizonytalanság, hogy átjutunk-e a természetfeletti térfelére, vagy mindenre van logikus magyarázat is. Jót tesz ez a színezet a regénynek, és a megoldása is tökéletesen kielégítő.

Bár kifejezetten szórakoztató regény, egy-egy pontján egyéb mélységet is megcsillogtat. Elgondolkoztat a kisvárosok helyzetéről, a családon belüli visszaélésekről is.

Nem csalódtam most sem, határozottan szeretem ezt a sorozatot! Folyt. köv.

 

Csendélet varjakkal - Mint krimi: 85% horror elemekkel, logikusan és sejtelmesen, egy különleges nyomozóval.

Szubjektíven: 90% Pendergast nagy kedvenc, és tetszik, ahogy a misztikussal kacérkodnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1913814598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.