Sorozatgyilkosos, vidéki, nyomozós.

Gyilkosság történt, a helyszín Gyenes. A hullaházból telefonáltak ijedten, hogy egy idegen holtat találtak. Az ügyet Berki százados kapja, aki két emberével azonnal a helyszínre siet. Az egykori sofőr, Juhász Béla nagy Casanova volt életében, gyanúsított bőven akad. Annak is biztosan van oka, hogy a testen egy fekete madártollat találtak. Berki mindent megfigyel, és sorra hallgatja ki az ismerősöket, szeretőket, lehetséges szerelemféltőket. De azt is számításba kell venni, hogy sofőrként Juhász illegális üzelmekbe is belekóstolt. Ezen a vonalon mennének tovább, amikor a legfőbb gyanúsított holtan kerül elő. Az ő zsebében is találtak egy tollat. Valamint egy titokzatos telefonáló tippeket ad, melyek mindig új irányba mutatnak. Míg a helyi patika csinos gyógyszerésznője egyre jobban tetszik a nyomozónak, a kis részletekből összerakja azt is, mi történt és miért.

Nemere István laza szórakoztató regényeket ír, belekóstolt a szórakoztató ismeretterjesztésbe is, de kacérkodott már a ponyvával is. Ma is aktív író, de régebbi munkáit is megtalálhatjuk a polcokon. A rémület irányítószáma a régebbiek közé tartozik, még az Albatrosz krimis sorozatának volt a része.

Könnyed kis olvasmány, hamar lepörgethető, és egy mai Nemere regénnyel összevetve jól látszik, hogyan változott a krimi trend az évek alatt.

A rémület irányítószáma szigorúan véve angolszász stílust követ, mondhatni Agatha Christie és Poirot pipájából bújt elő. Ennek megfelelő a felépítése: megtörtént a gyilkosság, a kiérkező nyomozó a kihallgatásokból és beszélgetésekből halad előre, hogy egy nagyjelenetben a történet végén minden titokról lerántsa a leplet, és mint egy bűvész, felfedje a gyilkosságot és annak minden indítékát. Még abban is egyezik, hogy itt emel ki olyan részleteket, melyeket nekünk is leírt az író, de most elmagyarázza, mire jött rá ő abból – amit olvasóként érzékeltünk mi is, csak nekünk nem tud ennyire összeállni a történet.

Kicsit hiányoltam is, hogy logikusabban következzen a megoldás. Ugyan van egy minimális előkészítés, de valósággal derült égből mennykőcsapásként zuhan az igazság az olvasókra. Ugyan az egyes szálakat logikusan levezeti, csak a végét érzem hiányosnak.

Ma már a thrilleres vonal a menő, itt ennek még nincs nyoma. Csak a nagy leleplezésben, motivációként kerül elő a lelki ok, az érzelmi állapot. Hiányoltam is közbe, hogy a szereplőket érzelmileg hozza közelebb a szerző. Egyfajta szenvtelenség vonul végig a regényen, a karakterek minimálisan nyílnak meg, így papírmasé figuráknál nem többek.

Berki van kiszemelve a nagy formátumú nyomozónak. Ő is fejti meg az ügyet, de a zsenije inkább csak mások elbeszéléséből derül ki. A kollégák áradoznak róla egy részen. De ő sincs úgy árnyalva, nincs úgy kikerítve az alakja, hogy olyan ismert nyomozó lehessen, mint Poirot vagy a regényben is emlegetett Maigret.

Ami mai szemmel érdekes volt nekem, az a kor, amiben ez a történet játszódik. Régebbi, még a szovjet idők köszönnek benne vissza, és természetesen jelennek meg benne olyan elemek, amelyek ma kultúrtörténetileg érdekesek.

Nem lesz a kedvenceim között, de korrekt krimi, és gyorsan le lehet pörgetni is.

A rémület irányítószáma - Mint krimi: 75% Agatha Christie hagyományait követi, szocialista környezetben. Érdekes.

Szubjektíven: 70% pörög végig, a nyomozót bírtam. Kár, hogy a megoldás túl hirtelen.