Minden napra egy könyv

Herbert: Préda

2018. április 13. - BBerni86

Kutyás, rejtélyes, tapasztalós.

A kiskutya mindig is érezte, hogy ő más, mint a többiek. Az első gazdájához kerül, amikor egy élmény visszahozza az emlékeit: ez nem az első élete. Korábban ember volt. A gondolkozása megmaradt, néha egy-egy emlékfoszlány is beugrik. Mi történt, hogy lett belőle kutya? Nagyon nem ér rá ezen töprengeni, mert életben kell maradnia. Problémás természete miatt a gazdája megszabadul tőle, utcára kerül. Egy Rumbó nevű kutya kezdi el mentorálni, aki őrkutya egy műhelynél, de rendszeresen jár a környékre lopni és patkányokat irtani. Mázli mellette nő fel, de amikor a műhelyet bezárják, újra vándorolni kényszerül. Úgy dönt, megkeresi az emberi családját, kideríti, mi történt vele. Nem azt találja, amit elképzelt.

preda.jpgJames Herbert elsősorban a horror és thriller történeteivel jelent meg nálunk. Nagy kedvencem a Patkányok, amit nyugodt szívvel lehet egy lapon említeni a Cápával vagy éppen a Kirajzással. Véletlenül bukkantam rá a Préda című regényére, amitől szintén valami csavaros thrillert vártam. A Préda nem az. Sőt, mintha nem is Herbert történet lenne, pedig az.

A Préda – már a címmel bajba vagyok a regény ismeretében. Nincs benne olyan helyzet, ami indokolná ezt a címet. Nincs benne se vadászat, se olyan veszélyhelyzet, amiben bármelyik szereplő préda lenne. Nagyon belemagyarázni se tudok semmit. Maximum, mindannyian prédák vagyunk az élet ellen? Ez a cím nagyon nem tetszett. A Kutya is találóbb lett volna.

A történet viszont nem rossz, sőt, állatbarátoknak bátran lehet ajánlani is. Egy keverék kutya története, de érdekes szemszögből. Herbert igyekszik állati tulajdonságokat és ösztönöket is adni a karakternek, miközben van benne még emberi is. Így egy érdekes nézőpontot kapunk, ami egyszerre lesz állatregény és emberi fejlődéstörténet is. Különösen érdekes, bizonyos szempontból borzongatóak az olyan részek, ahol a két természet ütközik egymással. Herbert pedig képes jól megragadni az ilyen helyzeteket, és elgondolkoztatni velük.

De nem kell komor történetre gondolni, vagy filozófiaira. Ez egy kalandos sztori, némi rejtéllyel. Mázli sok kis állatos kalandon megy keresztül, sokféle emberrel találkozik az útja során. Van benne vadászat, macskákkal való összetűzés, de állatbarát, jótét lelkek is, akik segítik a kutyus útját. A regény teljes első fele egy állatsztori, egy kutya története.

Az utolsó negyed más, ami már jobban illik a szerző profiljába. Mázli rájön, hogy ő Nigel Nettle volt, hazamegy, és a változásokat látva belehasít a gyanú, hogy egykori cégtársa tette el láb alól, hogy megszerezhesse a nejét és a cégét is. Ki kell derítenie az igazat, de hogy tehetné ezt meg kutyaként? Ez már thriller irány, és működik is.

Ugyan a vége nem tetszett, de a regényhez illik. Nem is lövöm le a poént!

Herbert erős, jellegzetes karaktereket talált ki. Nigel – Mázli különösen izgalmas figura ezzel a félig állati, félig emberi tudattal. De a mellékszereplőket is sikerül egy-egy vonással emlékezetessé tenni, akár egy-egy embertípust is leképezni velük. Bella és Arnold különösen találónak tűnnek, de a Viktória névre hallgató macska is kifejezetten jól sikerült.

Herbert stílusa is kifejezetten jó, élvezetesen és képszerűen ír. A kutya szerep miatt sok a leírás és narráció, de ezek sem lassítanak vagy unalmasak.

Érdekes volt, szórakoztató is, csak a vége… azt szerettem volna, ha nagyobbat üt.

 

Préda - Mint szórakoztató: 80% állatregény, meg nem is. Pörgős, elgondolkoztató, olvasmányos.

Szubjektíven: 75% érdekes volt az elbeszélő nézőpontja, de a történet végétől többet vártam.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr9113830754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.