Gyilkosos, médiás, elmélkedős, falusi.

Egy bécsi pár vidékre utazik a barátokhoz egy hétvégére. Ám a kellemes szórakozást egy brutális tett zavarja meg: egy idegen elkapott három fiútestvért, 8-6 éveseket. Kivitte őket az erdőbe, és öngyilkosságra kényszerítette őket, miközben mindent kamerára vett. Faggatta őket az érzéseikről, a családjukról, és a szeretteik kegyetlen megölését ígérte, amennyiben nem ugranak le a környék legmagasabb fájáról. Csak egy fiú menekült, akinek végig kellett néznie öccsei halálát. A környék felbolydul, a rendőrség és a parasztok is nagy erőkkel keresik a férfit. Közben a tévé a felvételek leadását tervezi, ami újabb botrányhoz vezet. A baráti társaság próbálja felfogni a történteket és segíteni a maguk módján. De végül olyan meglepetésben lesz részük, amit talán soha nem fognak kiheverni.

Európai krimi – így leírva szép nagy kategória, de ha elkezdem boncolni, máris árnyaltabb a kép. Az angolszász krimi hagyományok Sherlock Holmes, Agatha Christie világába nyúlnak, amelyek máig népszerűek. A skandinávoktól kaptunk egy sötét, reménytelen és kegyetlen krimi világot, amibe levegőt venni is nehéz. A franciák olyan elgondolkoztató, már-már horrorba hajló szerzőkkel tündökölnek, mint Thilliez, Sardou vagy éppen Grange. A portugál Santos egy Brown nyomán haladó, intellektuális krimi sorozatot visz. Nálunk a populáris vonalon ott van Nemere, nála már komolyabb Réti László.

A kamerás gyilkos kapcsán azért emlegetem fel őket, mert Glavinic az új osztrák krimi nemzedék egy kiemelkedő tagja. Ami engem meg is ijeszt: nem akarom, hogy ilyen irányba menjenek el a krimik! Mert kritikai siker ide, vagy oda, én ki nem állhattam ezt a kötetet!

Kezdve azzal, hogy az egész regény az utolsó oldalra van kihegyezve. Most komolyan, el kellene olvasnom 200 oldalt egyetlen csavarért a kötet végén? Mert addig a semminél alig történik több. Nem is krimis a sztori egészen a végéig. Plusz, ez a csavar ma már nem számít eredetinek sem. Filmek, regények tucatjai vannak ugyanerre kihegyezve, csak éppen azokban más is akadt e végső felismerés mellett.

Mert mi is van ebben a regényben? Történik egy bűnügy, amitől mindenki kiakad. Nem mintha annyira brutális lenne, de mivel gyerekek szenvednek benne, más a skála. Vagy csak a horroros thriller szeretetem miatt nálam magasabban van a borzongás küszöb. Egy Carter, egy Helen Grace sztori sokkal durvább, és akkor még nem is emlegettem olyanokat, mint Hannibal Lecter vagy a Rongybaba, vagy Stephen King. Itt gyerekeket vesz rá a gyilkos, hogy ugorjanak le egy fáról.

De nem látjuk a nyomozást, csak beszélgetnek a szereplők, hogy ez milyen borzalmas! De azért nézik a tévét, meg foglalkoznak vele. Sokkal inkább éreztem ezt a társadalmunk kritikájának, mint kriminek. Ahogy a média ebből is üzletet csinál, ahogy az emberek megvetik érte, de mégis követik.

Idegesített az elbeszélő stílusa is. Eleve nehezen viseltem, hogy a narrátornak még neve sincs, de hogy a párját konzekvensen az élettársának nevezi, és ezzel őt is személyteleníti… még csak jellemezni se tudnám a karaktereket, annyira üresek!

A végéért kár volt megírni az előző kb. 200 oldalt. Kár volt elolvasni is. Nem tetszett!

A kamerás gyilkos - Mint krimi: 30% a csavar a végén lenne a poén, addig elméleti és már szinte szatirikus.

Szubjektíven: 10% nincs nyomozás, nincsenek érzelmek és a csavar is rosszul tálalt. Nem jó!