Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Kirby: Az istenek végzete

Assassins Creed regény

2018. május 02. - BBerni86

Kalandos, harcos, múlt kutatós, mitikus.

Isaiah elvesztette a józan eszét, elárulta minden társát és a hitét. Már csak a világ végét akarja elhozni, Ragnarök kezdetét, hogy aztán valami új jöjjön létre. Már megvan hozzá két darabja az Édenszigonyból, az utolsó penge hiányzik már csak, és nála van Sean, akinek az őse rejtette el a kérdéses részt. Míg a fiú ősének, a viking Styrbjörn emlékeit térképezik fel, az orgyilkos Griffin és a templomos Victoria egyezséget kötnek a legyőzésére. A gyerekek egy része a viking ősök emlékeiben kutat a szigonyért, a másikak az emberiség ősi toposzaiba merül el, választ keresve arra, hogyan tudnák elpusztítani a szigonyt és semlegesíteni az erejét. Egy végső csatában pedig eldől a világ sorsa.

Az Assassins Creed is már kész univerzumot épített magának. Ami egyetlen játéknak indult, lassan már az egész világtörténetet lefedő játéktérré nőtte ki magát. Rendszeresen jönnek a kísérő regények az újabb játékok mellé – a legutóbbi éppen a rend eredetével foglalkozott az ősi Egyiptomba. A filmes debütálás ugyan csalódást keltő volt,az_istenek_vegzete.jpg de most egy sorozat van tervben. Merjek reménykedni?

Az istenek végzete pedig zárja az orgyilkosok kamaszokat célzó fejezetének első részét. Eddig nem nagyon voltam oda érte, túl gyerekesnek találtam és elég butának az alapötletet, de a trilógia zárására összekapta magát a szerző.

Konkrétan, ennek a története a legérdekesebb és a leginkább regényszerű. A múlt a vikingek korába repít vissza, egy háborús időszakba. Styrbjörn a bosszút kereste, amiért a nagybátyja – egyben a király, Erik – végzett az apjával. Közben szerelmes lett, csatákat vívott és úgy került kapcsolatba az Éden darabbal, hogy nem ismerte fel annak jelentőségét. Nekem sokat dobott is a történeten, hogy abban a korban nem az orgyilkosok és templomosok közti viszályra volt téve a hangsúly, sokkal inkább a szereplőkre. Olyan arányban is keverednek a múltbeli részek a jelennel, hogy regény a regényben technikával összeállítható belőle egy saját, izgalmas történet. Ahogy a többi gyerek őseinek nézőpontjával kiegészül a viking herceg története, egy saga éled újjá – sajnos, messze nem olyan végkifejlettel, mint a Sigurd saga.

A jelen is sokkal jobban befogadható. Kevesebb benne az akció, de tudja a gyerek hőseit úgy árnyalni, hogy lehessen velük azonosulni. Kevésbé gyerekesek, de attól még gyerekek, csak már nem érezni olyan butának a szituációt, amibe kerültek.

Annyira különböznek is, hogy a többféle olvasó is kedvencre lelhessen közöttük. Azért érezni, kik a kivételezett helyzetben levők, mondhatni az írói kedvencek. Sean, Owen és David – a többiek hozzájuk képest hátrányba kerültek.

Ami még tetszett a regényben, és szerintem nagy ötlet, beküldeni a gyerekeket a toposzok világába. Még irodalmilag is érdekes, milyen közös elemet és hogyan keltett életre a szerző. A kedvencem a Kutya, az ember barátja és segítője. De volt itt Út, Csúcs, Vándor… intellektuálisan sokat dobott a regényen, és mondhatni, így tanított is valamit.

A stílusa még mindig darabos egy kissé, főleg a jelenben, de a viking szál és a toposzok világa egészen olvasmányos lett, befogadóbarát.

Ennek a kamasz sorozatnak messze ez a legerősebb része, de a megértéshez kell az előzmény!

 

Az istenek végzete - Mint ifjúsági: 70% regényszerűbb, mélyített, de még gyerekkarakterek, erkölcsi kérdéses.

Szubjektíven: 60% kezd felnőni ez a sorozat is. Jobb a múlt, a jelen is kalandosabb. Alakul.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr6613885592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása