Kapcsolatos, titkos, emberi, barátos, megismerős.

A vidékre költözött írónő és férje azt a tanácsot kapták, hogy egy helyi személyt vegyenek fel segítségül a háztartás vezetésére. A választás Szeredás Emerencre esett, aki nagyon sokáig volt rejtély a családnak, noha évtizedekig tartott a kapcsolatuk. Emerenc mindig pontosan végezte a munkáját, de nem nyílt meg nekik. Szótlan, csendes, magának való személy volt. Az írónőt annál jobban érdekelte, ki ő és milyen élete volt. Morzsákból rakta ki a történetét, a ritka alkalmakkor, amiért megnyílt kicsit. Hogyan mentett meg egy zsidó kislányt a haláltól. Milyen tragédiát cipel kisgyerekkora óta. Milyen elvek szerint él. Miért csak Viola kutya az egyetlen, akinek feltárult a háza ajtaja, és láthatta, mi van odabent.

Mivel köt le egy regény? Az olvasó ízlésétől is függ, de a leggyakoribb válaszok között bizonyára ott találjuk a cselekményt, a nagyon szimpatikus szereplő sorsának alakulását, és talán még a szöveget is. Hiszen vannak olyan regények, amelyeket jó olvasni csak azért, mert maga a nyelvezete szép.

Egy felnőtt Szabó Magda regény varázsát nehezebb megtalálni. Mert kicsit mondhatom a fentieket, de egyik sem tisztán igaz rá.

Az ajtó is egészen letehetetlen, egy erős Szabó Magda regény, de tisztán erre sem alkalmazhatom a képletem.

1: a cselekmény. Van neki, de nagyon lassú. Az események úgy csorognak, hogy gyakran észre sem vesszük. Évtizedeket ölel át pár oldalon, fejezetben. Nincs úgy linearitása, mint egy klasszikus történetnek. Mégis összeáll, és testes egész lesz, mert egy kapcsolat történetét adja ki, egy ember életútját, csak mozikból kell kirakni. Modernebb szerkezet ez, mint a romantika korabeli regényeké, nehezebb befogadni is, de megéri. Másként jó.

2: a szerethető karakterek. Azok, de nehezebben megfejthetőek. Rejtegetik az értékeik, gyengeségeiket is. Hiszen maga a regény is a személy rejtélyére épül, nem adhat hozzá könnyű megoldást! Szabó Magda különben is nagy a lelkek ábrázolásában, és megint egy nagyon összetett figurát bont ki az olvasónak. Egy nagy jellemet, szilárd elvekkel. Példának a mai világra nem merném állítani, de sok mindent meg lehetne tőle tanulni.

3: a szöveg. Ez lesz a kivétel, mert ezt a legkönnyebb belátni. Szabó Magda szövegei szervesen élnek, dallamuk van. Jó olvasni akkor is, ha nincs erőnk a jellemekre, a cselekményre koncentrálni.

Nagyon ütős különben már maga a címe is. Van egy igazi ajtó is, amely elválasztja Emerenc világát a külvilágtól. De létezik ez az ajtó a személyisége és a világ többi része között is. És kiemelten fontos, kit engedünk be ezen az ajtón. Mert minden embernek van egy ilyen ajtaja, csak a többség nem zárja annyira, mint Emerenc. A kötet szépen ábrázolja azt a folyamatot, ahogy megnyílik az ajtó, és egyre többet megtudunk arról, mit rejt – ahogy két asszony barátságot köt, ahogy beengedik egymást az életükbe.

Dráma van ebben a történetben, ha engedjük, hogy hassanak ránk a kihámozott történetek. Szabó mesterien alkalmazza a balladai homályt – ha megfejtjük, fájni fog, és így is kell lennie. Ez a szép az irodalomban: nemesít. Szabó Magda is ezt tette.

Az ajtó - Mint dráma: 90% remek karakterrajz, részletekből kibontakozó cselekmény, mélyen emberi.

Szubjektíven: 80% bár cselekményben szegény, mégis jelentős. A lélekrajzok ütnek, ráznak.