Minden napra egy könyv

Krausz: Osztálykép

2018. május 15. - BBerni86

Kamaszos, szerelmes, identitáskérdéses, osztálytársas.

Levente új fiúként kezdte az évet egy új iskolában. Megmaradt a kívülállónak, aki jól el van magában, nincs és nem is akar társaságot. Ám egy nap benyit a WC-be, és véletlenül meglátja a nagyon népszerű, lányok kedvence focistát, Ákost, amint kisminkelve szelfizik. Állítólag fogadásból, de a fiú így is titoktartást kér. Levente senkinek nem szól, és ezért idővel Ákos behúzza a köreibe. Együtt kezdenek dolgozni a történelem próbaérettségi tételeken, a barátainak is bemutatja. Levente egyre szélesebb képet kap arról, milyen válsággal küzd titkon Ákos, akinek Dávid nevű szerelme szereti megalázni Ákost. Levente elkezd harcolni a fiúért, és lassan rádöbben, ő is szerelmes lett.

Ha nagyon rövid akarok lenni, meglepődtem. Jártam már úgy könyvvel, hogy olvasás közben jöttem rá, hogy ebben meleg cselekményszál van, de utólag észrevettem rá jelzést a borítón. (Igen, a szivárvány általában nemosztalykep.jpg dekoratív elem, hanem szimbólum. Te ne a saját károdon tanuld meg!) Az viszont bosszant, amikor semmi nem jelzi, mi van a regény cselekményében. Se egy szimbólum, se szöveg, semmi.

Hozzáteszem hamar, bár az Osztályképről se derül ki előre, ez kevésbé sokkoló. Ez az érzelemről szól, és a testiség minimális benne. Vonzalom, csók, ennyi. De sajnos már futottam bele olyan regénybe, ami egy baráti egyetemi társaság felnőtté válásával, szinte családregényként adta el magát, aztán homoszexuális szerelmes regény volt a java szex jelenetek özönével. Ok, nyíltabb világban élünk, mint anno, de az erotikus regények is jelzik a tartalmuk, tegyék már meg ezt a meleg történetek is!

De akkor kanyar vissza az Osztályképhez. Ugyan benne a meleg szál, de nagyon sokáig nem ez adja a fő konfliktust, és sok minden van benne, ami tipikusan tinédzseres, és akár azonosulni is lehet vele. Ahogy látszólag különböző emberek kapcsolatba kerülnek, és képesek barátoknak lenni. Ahogy a szülők válása rányomja a bélyegét a gyerek viselkedésére, aki egyre nagyobb őrültségekbe is belemegy, hogy felhívja magára a figyelmet. A gyász, amikor a kívülről jött fájdalom is vonzóbb lehet a belsővel szemben.

Az elejét még szerettem is, ahogy Ákos és Levente összebarátkoznak. Ahogy az osztálytársak egy része is elkezd megnyílni, és a felszín alatt meglátjuk az okokat és problémákat. Maga a közösség formálódása.

Nagyon sajnáltam is, hogy amint Levente ráébred a szerelmére, ez lesz a vezető szál és a történet ifjúsági olvasmányból átcsap románcba. A többi probléma lesüllyed, amiért nagyon kár. Ha Rácz-Stefán tud ötvözni, egy témának meghagyni a meleg szerelmi gondokat a többi mellett, itt is meg lehetett volna oldani.

A történetben különben benne van a folytathatóság is, bár mindent teljesen lezárt a szerző, és akár így is kerek egész lehet. Ha lesz folytatása, remélni tudom, hogy abban nem szűkül majd be ennyire a paletta szerelmes regénnyé változva.

A stílusa különben nem rossz, de nem is jegyezném meg miatta. Pont azt nyújtja, amit a zsáner szokott. Nem kevesebbet, de nem is többet.

Nem is tudom, mi legyen a tanulság. Olvass bele egy könyvbe, mielőtt belekezdesz?

 

Osztálykép - Mint ifjúsági: 60% olvasmányos, cselekménybő, konfliktussal teli, de egy ponttól nyálas.

Szubjektíven: 40% az alap még tetszett, amíg a dráma erős. Romantikusnak nem tetszett.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr5213944442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.