Minden napra egy könyv

Cook: Éjjeli napfény

2018. május 25. - BBerni86

Kamaszos, betegséges, halál előtt életet felfedezős, szerelmes.

Katie csak annyit szeretne, hogy olyan lehessen, mint bármelyik másik lány. De ez számára nem opció. Ritka és halálos fényallergiája van, éjszakai életre van kárhoztatva, és jövője így sincsen. Pedig gyönyörű hangja van, zenét szerez. Pedig helyes lány, aki gyerekkora óta nézi, ahogy egy környékbeli fiú, Charlie edzésre jön-megy. Egy este kimerészkedik zenélni, és belefut a fiúba. Egyetlen barátnője addig mesterkedik, míg egy második találka ejjeli_napfeny.jpgis létrejön, és Katie meg mer próbálni egy randit is. Titkolja a betegségét, de Charlie miatt megéri. Boldog vele, elhiszi, hogy lesz neki jövője még. Ő is segíteni tud a fiúnak, aki egy ostobaság miatt mindent elveszthet: úszóbajnok volt, de most egy sérülésből vissza kellene térnie. Egymásba kapaszkodnak, és legyőzik, amit emberileg lehetséges.

Kamaszos fájdalmas, egyértelműen. Tudjátok, így hívom azokat a YA regényeket, melyekben a két szerelembe eső kamasz olyan terheket is cipel, amely egy felnőttnek is sok lenne, nemhogy ezeknek a fiatal embereknek. Igaz, az Éjjeli napfény egy fokkal könnyedebb és kevésbé tragikus, mint amit általában kamaszos fájdalmasnak hívok, de határon befér.

Alapvetően két részét érdemes kielemezni: a könnyebb a szerelmi szál. Ami nagyon tini lányregényesen tipikus. A helyes lány, a tökéletes fiú, egy romantikus filmbe illő találkozó és a nagy, kibomló szerelem. Olyan ismerősek a fordulatok is benne. Aki látott vagy olvasott ár ilyesmit, meglepődni nem fog semmin. Ismerős lesz.

A dráma már egy fokkal izgalmasabb kérdés. Charlie problémája is életválság, csak Katie gondja mellett tűnik kisebbnek. Egy életet feltett az úszásra, jó is benne, és szereti is. És egy balhé elég, hogy talán örökre búcsút mondjon a medencének. Meg kell találnia magát a medencén kívül, és erőt kell keresnie, hogy próbálkozzon. Mással, a visszatéréssel. Ezt a segítséget adja majd meg neki Katie. Ez a szál csak érintőleges, de tudtam értékelni. (Amiben biztosan benne volt az is, hogy az én kedvenc sportom is az úszás.)

Katie és az XP. Tragikus, és reménytelen. Ha belegondolok, ez nagyon kegyetlen egy kór. De Katie nem így fogja fel, és ez a regény hangulatán is visszatükröződik. Miközben tisztában vagyunk vele, hogy haldoklik, hogy ez az egész mennyire tragédia, nem érezzük annak. És ez valahogy azt üzeni, hogy nem az számít, hány perc jut neked az életben, hanem, hogyan töltöd el azokat a perceket. És ez egy jó üzenet.

A regény a végére nagyon magára talál. Arra Charlie is több lesz egy álompasi lányregény módra receptnél, és a tragikus szálak is kapnak egy sírva mosolygós bevonatot. Nem fáj úgy, ahogy tudna, de azért megérint és hat.

Nekem még az is tetszett, hogy bevállalta az írónő ezt a befejezést. Mert így hatásosabb. Hiába egy nagy mese az egész, a vége hitelesebbé teszi. Kellett így végződnie, hogy igaz mondandója legyen. Egy olyan álságos happy end, ami pl. a Minden, minden végére került, minden pozitív élményen lebombázta volna.

Kevés szereplők mozgat, kevés a cselekmény is, de mégis lekötött. Még úgy is, hogy nekem nagyon mese volt és az eleje kifejezetten irritált. Cook menő szöveget próbált írni – nem az.

Jobb, mint vártam. Most majd jöhet a film: kíváncsi vagyok, ott is bátrak lesznek-e a véggel.

 

Éjjeli napfény - Mint YA: 75% romantikusnak tipikus, de a dráma és a vége menti. Szerethető, a szereplői is.

Szubjektíven: 65% az elején nagyon húztam a szám, de a vége szíven talált. Bátor a vége.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr3513996360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.