Minden napra egy könyv

Hunyady: Az égig érő vár

2018. május 29. - BBerni86

Várvédős, szerelmes, török ellen kiállós.

1532-ben Szulejmán szultán megindul, hogy bevegye Bécs várát. A katasztrófa elkerülhetetlennek tűnik, de egy magyar úr úgy dönt, ő lesz az új Leónidasz. Van egy jelentéktelen vár Szulejmán útjába, amit senki nem vesz komolyan. Apró, kevesen védik. Kőszeg. Jurisich Nikolica ide veszi be magát, és időt akar adni a császárnak, hogy felkészüljön a háborúra, majd a segítségére siessen. Kislányát kimenti innen, de nagykamasz fia, Ádám a szülei mellett marad, maga is katonának áll. Első rajtaütésén civileket is sikerül megmentenie, köztük két nemes kisasszonyt. Julika nemcsak kedves, gyönyörű is. A halál árnyékában a két fiatal egymásba szeret, de a boldogsághoz túl kell élni a törököt, ármányokat és árulókat. És lehet, hogy még ez is kevésnek bizonyul.

Úgy tűnik, ma sincs szerencsém. Sikerült kikapnom még egy regényt, aminek az elolvasása után úgy érzem, az_egig_ero_var.jpgmintha megütöttek volna. Az egy dolog, hogy boldog nem lettem tőle, de egyenesen elszomorodtam! Pedig ez elvileg happy end történet! Kőszeg megállította a törököt, Jurisics utána bárói rangot is kapott.

De Hunyady József, ahogy tőle már megszoktam, megint a romantikus regényirodalom eszköztárából válogatott fordulatokat és cselekményt. Ami mit jelent? Nagy szenvedélyeket, de egyben nagy tragédiákat is. A romantikus regényeknél jobban kevesek képesek az ember szívébe tépni. A nevető ember, egy-egy francia romantikát megidéző Jókai kisregény… szépek, de egyben annyira fájdalmasak is! Ilyenkor nem szeretem a nagy tragédiákat.

Fakad ez abból is, hogy nem tud igazán érdekelni a várostrom. Ahhoz tényleg nagyon a topon kell lennie a szerzőnek, hogy egy csatajelenet engem lekössön. Megy Bernard Cornwellnek, de nem minden regényében. David Gemmell, akinek ment az, hogy egyéni küzdelmeket emelt ki, személyessé tette, miközben a nagyobb képet is átfogta – és nem mellesleg fantasy volt. De kifejezetten történelmi regényben… Cornwell. Hunyady se fogott meg, hiába van jól kitalálva, még változatos is, de nem az én világom.

Engem sokkal jobban megfogtak a romantikus nagyregényekből vett magánéleti szálak. Ádám és Julika, ha nagyon giccsesnek is érzem a történetüket. Azért drukkoltam nekik. Ok, erről még valami beugrott, ami lenyomta a hangulatom. Rákerestem, mi történt Kőszeg után Ádámmal. Mondjuk úgy, az se emelte a kedvem.

A karakterek tipikusan romantikus nagyregénybe illőek. Az ármányos végzet asszonya, a hősies fiatal katona, a példakép és nagy harcos vezér, az angyalian tiszta és szerelmes lány. Nincsenek árnyalatok, de nem is igazán ők voltak a fontosak, hanem a helyszín és az ostrom.

Mert mindezen túl ez a kötet mégiscsak arról szól, hogy a magyar hősök kiálltak, iszonyatosan nagy áldozatokat hoztak és nyertek. Mi lett érte a köszönet? Egy levél a legnagyobb vész idején, hogy bocsánat, de magatokra maradtatok, nem megy a segítség! Komolyan, néha elgondolkozom azon, nem lett volna-e jobb, ha egyszer igazán nekimehet a török Bécsnek. Talán jobban megbecsülte volna Bécs a magyar ütközőzónát.

De ez csak az én szemszögem. Hunyady hősöket mutat be, akik példaként ragyognak előttünk, és nincs olyan kicsinyes rosszallás bennük, mint ami bennem felmerült.

 

Az égig érő vár - Mint történelmi: 70% várostrom, némi karakterépítés. Hazaszeretet, romantikus elemek.

Szubjektíven: 50% elrontotta nekem, hogy utánaolvastam a szereplőknek. Nem happy.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8314009062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.