Minden napra egy könyv

McEwan: Dióhéjba zárva

2018. június 02. - BBerni86

Gyilkosságot kitervelős, világba érkezős.

A kisbaba az anyja hasából mindent hall, de a dolgokat csak elképzelni tudja odabentről. Hallja az anyját, szereti is, még ha innen bentről is érzi, hogy nem jó ember. Trudy elköltöztette otthonról a férjét, mondván, tér kell neki. Igazából így könnyebb csalnia: egy ideje a férje öccse a szeretője. A baba nem is szereti a nagybátyját, aki nincs rá tekintettel, így is az anyjával üzekedik, és őt is el akarja tüntetni, amint megszületett. Amikor az apa elunja a neje viselkedését, neki is lesz egy új párja. Ami annyira felbosszantja Trudyt, hogy Claude oldalán a férfi meggyilkolását tervezi. A baba megmentené az apját, de mit tehet odabentről? Egy eszköze van, és azzal sem megy sokra.

Ian McEwan az egyik legjobban díjazott és egyben világszinten elismert kortárs angol író. A kritikai siker a diohejba_zarva.jpgregényeiből fakad, a bestseller státuszában szerintem nagy szerepet játszik, hogy a legismertebb regénye, a Vágy és vezeklés olyan filmen született életre, mely Oscar jelöléseket gyűjtött, remek szereposztása volt, és jó is lett.

A Dióhéjba zárva alapötlete már magában formabontó. Ugyan volt már olyan regény, amelyben a baba már az anyaméhből gyűjtötte az információkat, és személyisége volt (pl. a Max), de egyik sem volt ilyen… nem is tudom, mi lenne a jó szó. Művelt, egyben koraérett gyermek? Nem is tudom eldönteni, hogy ez tetszett vagy irritált. Talán mindkettő.

Mert nagyon furcsa, hogy ez a kötet tele van Shakespeare idézetekkel – igaz, a drámákból ismerős szituációk is akadnak benne, de azt könnyebben befogadtam. A megegyező alaphelyzet jobban belesimul a történetbe, mint a direkt sorok kiemelése a drámákból. Van abban valami felfoghatatlan, ahogy a magzat Shakespeare idézetekkel bombáz. Főleg, hogy nem is értelmiségi a család – az apa ugyan rengeteg idézetet ismer, de őt az anya eltávolította. Trudy meg nem egy észlény.

Ezzel elértünk ahhoz a fokhoz, amire megint nem tudtam rendesen fellépni. Kit kellett volna kedvelnem ebben a történetben? Trudy abszolút antihős a szememben. Már eleve az, hogy a férjét kidobja, hogy a gazdagabb testvérrel kavarhasson. De amikor a férje továbblép, kiakad – teljesen indokolatlanul – és a halálát akarja, amit megszervez, végrehajt. Még csak anyának se felelősségteljes: alkohol, szex és az ellen sincs kifogása, hogy Claude meg akar szabadulni a kicsitől. Claude ugyanolyan rossz – őket nagyon nem bírtam.

A baba már eleve ezzel a dióhéjba zárt helyzettel fura. Nem igen lehet személyiségként tekinteni, hiszen ő még semmi. Mesének is érzem, hogy ennyire tudatánál van, erkölcse van, a műveltségről nem is beszélve.

Az apja túl keveset szerepel ahhoz, hogy róla véleményem legyen. Eleinte egy nagy balek volt, akinek fel se tűnik, mit művel a neje. De ahogy aztán továbblép, túl hirtelen.

A szöveg sem könnyű. Inkább szépirodalmi, modern köntösben, mint szórakoztató irodalom. Igényes, intelligens, közelebb viszi a történetet a magas irodalomhoz, mint a tömegkultúra termékeihez.

Sok mindent tudok benne értékelni, de nem szerettem. Nem bírtam megbarátkozni a babával és narrációjával, és a krimi is gyengébb, mint ahogy szeretem. Nálam max érdekes.

 

Dióhéjba zárva - Mint modern krimi: 75% dráma, szociológiai kérdések, sok utalás – igényes, kevéssé krimi.

Szubjektíven: 35% bár értem, hogy modern, nekem túlzottan az. Shakespeare, ebben?

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr10014015498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.