Minden napra egy könyv

West: A távolság relatív

2018. június 25. - BBerni86

Kamaszos, szerelmes, társadalmi különbséges.

Caymen 17 éves, gúnyos kamaszlány. Sokat segít az anyja porcelánbaba boltjában, ahol megfigyelte, hogy a gazdagok szórják a pénzt felesleges holmikra, és más kasztba tartoznak. Egy nap Xander sétál be, ajándékot keresve. Caymen három dolgot azonnal észrevesz: a fiú helyes, nagyon gazdag és lekezelő. De ahogy Xander elkezd visszajárni, Caymen nem tudja elijeszteni magától, élvezni kezdi a társaságát. Már megbarátkozna azzal a gondolattal is, hogy Xander egy milliárdos vállalat örököse, kezd beleszeretni, de az anyja miatt titkolóznia is kell. Az asszony sokkal jobban kedveli a helyi rocker fiút, mint a gazdag Xandert. Plusz, arra is rá kell jönnie, hogy a pénznek van még más szerepe is a történetükben.

Nem voltam oda Kasie West előző regényéért sem, de egy esélyt még hajlandó voltam adni az írónőnek. Nem kellett volna – ez még annyira sem tetszett, mint a Szívességből szerelem. De nézzük is meg, miért!a_tavolsag_relativ.jpg

1: a történet nem több egy tündérmesénél, semmi realitás alapja nincs. A gazdag fiú – szegény lány felállást használja, annak minden tipikus elemével. Még azt is megengedi magának, hogy a végére Caymen megkapja a happy end rózsaszín álmát mindenben. Ott lesz Xander, az anyja és még az is kiderül, hogy ő sem szegény, amilyennek hitte magát – mert a nagyszülei előkelőek és gazdagok. (Kb., mint a Gilmore család, csak őket sokkal jobban szerettem.)

2: a cselekmény valósággal egyenlő a nagy nullával. Mi van ebben a regényben? Caymen teszi mindenre és mindenkire a gúnyos megjegyzéseit, és amikor Xander bemegy hozzá a boltba, beszélgetnek. Tulajdonképpen a regény 5/6-át kitöltik ezek a párbeszédek, amelyeknek nem sok értelme volt. Nekem még csak az sem esett le, miért szeretnek ezek ketten egymásba. Aztán a végére kell egy bál, ahol Caymen rájön a származására, megsértődik nagyon kislányosan, és a végére mindenki kibékül. De utáltam!

3: hiteltelen. A történet maga egy nagy lányos álom, melybe a szegény lányba beleszeret a gazdag és nagyon helyes örökös fiú. De ahogy ezek ketten beszélgetnek, az egésznek a nyelvezete, az sem stimmel. Nincs olyan 17-18 éves, aki ilyen… felnőttesen cinikus és gúnyos, miközben meg olyan gyerekes húzásai vannak, hogy a falnak megyek tőle.

4: utáltam a szereplőket. Nagyon nincs mit rajta ragoznom. Xander az ifjúsági regények szépfiúja, akinek az egyetlen negatív tulajdonsága nem is rossz! Túl sok mindenben jó, és nem tudja, mi legyen a jövője. Nagy tragédia, nem igaz? Caymen meg gúnyosan nyavalyog. Mondanom se kell, mennyire ment ezzel az agyamra. (Nagyon!)

Nincs humora a regénynek, unalmas, nagyon mese. És azt már említettem, hogy Caymen képes abból is nyavalygás sort kreálni, amikor azt hiszi, az anyja terhes? Noha nincs barátja, tisztán nyilvánvaló, hogy az anyja beteg. De valamin drámázni kell a lánynak… jaj.

Utáltam, pedig lehetne ilyen regényt jól is írni. Az Életem a szomszédban is gazdag – szegény ellentét mellett összejövő párról szól, de abban volt cselekmény is, hitelesebb is volt, meg normális szereplői voltak. Ebben a könyvben egyik sincs meg.

Rákerestem, West termékeny író. Ha lesz még magyarul könyve, szerintem én kihagyom. Ha kettőből kettő nem tetszett, ideje elengednem.

 

A távolság relatív - Mint ifjúsági: 20% az alapprobléma felvetés ok, a történet gyenge és rosszul megírt.

Szubjektíven: 10% az egész hiteltelen. A szerelmesek, a helyzet, a happy end, még a stílus is.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr3414069333

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.