Minden napra egy könyv

Idézzünk!

2018. június 27. - BBerni86
  • Látod ott azt a magas hegyet? Egy pasas a feleségéről nevezte el.
  • Ez kedves.
  • Hacsak nem azt üzente ezzel, hogy a nő frigid és barátságtalan. (Adams: No exit)

 

A rajongók értékelik és nagyra becsülik azt a sportolót, aki folyamatos, kitartó edzés eredményeképpen fejlődik, és sok szép történet szól róluk. De az őstehetséget, aki pont arra született, amit csinál, azt egyenesen imádják. (Blakeslee: Az amerikai farkas)

 

Gyanakodni kezdtem, a táskájában turkáltam, mobiljában ellenőrizgettem az üzeneteket, időnként követtem az utcán. Nem születtem detektívnek, nyomkeresőnek sem, mert mindig kiszúrt valaki, egyszer majdnem meg is vertek, zsebmetszőnek véltek. Még jó, hogy a heti két fallabdával kondiban tartom magam, futottam, akár a nyúl. (Lackfi: Tervezett kapcsolat – 2050)

 

Először is: jól mondod, itt, New Jersey-ben nincs halálbüntetés, mivel ez egy humánus és könyörületes állam. Ha lenne halálbüntetés, a Feleségek luxuskivitelben összes szereplője eltűnne a Föld színéről. (Rudnick: Minden a te hibád)

 

A rómaiak olykor úgy nevezték a hajnalt, hogy inter lupum et canum, vagyis a farkas és a kutya között. A nappalt a kutyák, az ékszakát a farkasok uralták. Az emberiség leginkább imádott és legjobban rettegett állata gyakorlatilag egy és ugyanaz. (Blakeslee: Az amerikai farkas)

 

Az alkimista vonzó arcán nyoma sem volt gúnynak vagy rosszindulatnak, ahelyett elmélyülten, lelkesen és lenyűgözve tanulmányozta a szöveget. Márpedig ez sokkal, de sokkal rosszabb volt, mint bármi, amitől Lazlo tartott. Mert ha a könyvtáros azt hitte, hogy egy álmot nem lehet ellopni, akkor alábecsülte Thyon Nerót. (Taylor: A különös álmodozó)

 

  • Valójában a Hellernél sokkal rosszabb neveket szánt volna annak a kislánynak, de még időben sikerült lebeszélnem róluk.
  • Miket talált ki?

Anya felsóhajtott, majd elnevette magát.

  • Írt egy listát. Mielőtt közbeléptem volna, éppen a Heroin és a Hurrikán között vacillált. (Rudnick: Minden a te hibád)

 

Csak, amikor nagyon boldogok vagyunk, akkor tekintünk vidám szemmel a végtelen víztükörre, mely kitartóan, egyenletesen görgeti hullámait, és kíséri komoly vagy vidám gondolatainkat. Ha vidámak, a hullámok is visszhangozzák derünket; ám, ha szomorúak, minden egyes hullám újabb szomorúságot hoz, reménytelenségről beszél, és arról, hogy örömeink végesek. (Orczy: A Vörös Pimpernel)

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1414069395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.