Gyerekrablós, családi gondos, médiumos, vademberes.

Finley mindig zűrös lánynak számított, és a helyzete most sem lett könnyebb, hogy egyetemre jár, és elszakadt otthonról. Hangokat hall, olyan embereket lát, akiket más nem. Próbálja kizárni ezeket, a barátjával és tetoválásokkal, de már kezdenek felülkerekedni rajta a látomások. Így a nagyanyjához fordul segítségért, akitől az anyja mindig tiltotta, aki a kisvárosuk ismert médiuma. Hollows környékén nagyon megszaporodtak a gyerekrablások – Merri lányának is itt veszett nyoma, míg férjét és fiát meglőtték. Az asszony most visszatér a helyszínre, magánnyomozót bérel, aki rendszeresen Finley nagyanyjával dolgozik össze. Most Finley szegődik mellé, és ahogy egyre jobban beleássa magát az ügybe, úgy kerül közelebb egy szörnyű titokhoz és saját képességei megértéséhez.

Tudom, nem kellene már a címről másra asszociálnom, de nem tudom megállni. Nektek mi jut eszetekbe róla? Nekem egyből a Szellemekkel suttogó. Mi több, még a cselekménybe is bele tudtam látni, noha én azt a tévésorozatot nem is néztem, csak a pilot epizódját láttam. Az alapján azonban annyit le tudok szűrni, hogy ez a regény több krimit tartalmaz, mint a tévés.

Korrekt regény lett Lisa Unger munkája, valami azonban hiányzott. Nem tudott igazán megfogni, nem éreztem úgy, hogy torkon ragad. Pedig brutális dolgok derülnek ki benne, és mégsem sikerült azt a történetbe beleveszős varázst elérni, amit azért sajnálok. Marad egy gondosan kitalált történet pár jellegzetes karakterrel.

A cselekmény elsősorban Finley útkereséséből áll össze, aminek szerves részét képezi a nyomozás. Amit nem is tudom, mennyire lehet nyomozásnak nevezni. Finley a képessége révén elég jól belelát az emberekre, a szellemek is vezetgetik, és a tárgyak megérintésétől látomásai is lesznek. Igen, beszélget emberekkel, de ez nem olyan kihallgatás, mint amit egy profi vezetne. Több benne a misztikus hatás, mint a krimi.

Mellékágon, feldobva a szerkezetet és a cselekményt, más karakter története is elkezd kibomlani, a mindentudó elbeszélő megjeleníti a többiek világát is. Az elrabolt gyerek, Finley szerelme, vagy éppen a lányát kereső anya – érzelmeket és színeket kapnak. Miközben a dolgaik változatosabbá teszik a cselekményt, ilyenkor jellemzi őket a szerző.

Igyekszik olyan karaktereket teremteni, akik gyarlók, de szerethetőek. Merri férje például nagyon csalfa, a kislányát is akkor rabolták el, amikor ő a szeretőjével telefonált. De most rádöbben, mennyit jelent neki igazán a családja, és képes lesz az életét megváltoztató döntéseket hozni.

Akinek viszont nincs mentség, a gyerekrablók. Unger nem megy bele a brutális részletekbe, eléggé ködösíti, mit kellett a lányoknak túlélni, de a borzalmak sejtelme azért megvan. Talán az volt a bele nem élésem oka, hogy itt túl nagy a homály. Minimálisan kapunk motivációt, múltat, de mindez kevés és nem is lehet pontosan tudni a végén sem, miket is tettek. A vérfagyasztás, az ijesztés, amit ebből ki lehetett volna hozni, nekem hiányzott.

A regény hangulata, az írónő stílusa se igazán nyerte el a tetszésem. Baljós, de nagyon érzelmi oldalról közelítve. Már szinte nyavalygós szenvedős, amitől a falnak megyek.

Korrekt, de többet vártam. Lassabb, merengős misztikus krimi.

Halottakkal suttogó - Mint krimi: 75% a természetfeletti paneleket jól keveri, akadnak emlékezetes szereplők is.

Szubjektíven: 70% érdekes, lekötött, de a feszültséget kevesellettem. Nem éltem bele magam.