Zsarnok férjes, mindenért megfizetős, női.

Imogen egyszer nagyon szerelmes volt, Phillip mintha a válasz lett volna az imáira. A férfi, aki átsegítette az apja elvesztésén. Aki elhagyta érte a nejét, és feleségül vette. Akivel túlélte a kislányuk elvesztését, majd aki az imádott fia apja lett. De Phillipnek más arca is van: egy erőszakos, önző emberé, aki lecserélte a nőt egy fiatalabbra. Aki most azzal fenyegeti, hogy kidobja a családi házból és Alistair felügyeleti jogát is elveszi tőle a váláskor. Imogen eljut arra a pontra, amikor nem tud tovább tűrni. Saját kézbe veszi az események alakítását, és nem várt titkokat tud meg Phillip életének másik két asszonyától: az első feleségtől, Rubytól és a legújabb szerelemtől, Naomitól. Eljön az elszámolás ideje, Phillip minden bűnért meg kell, hogy fizessen az asszonyai feltételei szerint.

Egyszerre tudnék pozitív és negatív csalódásokról is beszámolni. Melyikkel is kezdjem? Először talán a jókkal – édesítsük meg a keserű pirulát!

A történet nem olyan nyálas, szerelmes, női thriller, mint amitől előzetesen tartottam. Ugyan érintőlegesen van benne szerelemről szó, de nem az összejövős, boldog korszak szerelméről. Nincs a kötetben az a gyengédség, nyálfolyam, amitől egy regényt legszívesebben félredobnék. Itt a kemény arca jelenik meg a kapcsolatoknak és a házasságnak is. Amikor a zsarnoki fél elnyomja a társát, és az erőszak egyre több formát ölt. Testi fenyítés, verbális megalázás, zsarolás. Nem véletlenül tartja a mondás, hogy azt tudjuk legjobban meggyűlölni, akit egykor szerettünk. A Megtörhetetlen erre remek példát ad.

A cselekményt az tartja mozgásban, ahogy a feszültség kitör, és az elnyomott asszonyok akcióba lépnek. Phillip pedig ellenlépéseket tesz. Nem akarom lelőni a fordulatokat, de itt konkrétan egymásnak esnek a szereplők, válogatott módokon.

Szerkezetileg azzal bolondítja meg mindezt a szerző, hogy flashback jelenetekkel elkezdi a nők múltját, a kapcsolataik kezdeteit is megmutatni. Látszik, honnan hova jutottak a szereplők, amely még jobban jellemzi, milyen ember Phillip és milyen hatása van másokra.

De akkor a fekete leves! Három pontban tudom megragadni, mi nem tetszett: a karakterek, a csavar és a szerző stílusa.

1: a karakterek. Egyrészt, megfelelnek a kliséknek. Rudy az idősebb nő, az anyáskodó. Naomi a fiatal és dögös, akiért lelép a férj. Imogen meg a papucsállatka, akinek most önállósodnia kellene. Phillip is olyan szemét férj, aki rendszeresen felbukkan a női thrillerek lapjain. Nem olyan karizmatikus, hogy elvigye a sztorit a hátán, csak egy átlag gonosz, zsarnok férj. Ahhoz képest, hogy Imogen alakjának kellene a történetet elvinnie a hátán, nem érzem, hogy ez megtörténne. A fejlődése villámcsapásszerű és nagyon szimpatizálni se tudtam vele.

2: a csavar. Nyilván nem mesélem el, de maradjunk annyiban, Philliphez hasonlóan én is megdöbbentem, hogy Imogen nem jött rá előbb. Nyilvánvaló volt.

3: stílus. Egyszerűen nincs meg benne, amivel magával sodorna. Se nem esztétikailag szép, se nem beleérzősen borzongató. Csak elmondja a sztorit és annyi. Nem mesélős.

A címmel se értek egyet. Nekem pont az volt a sztori végkicsengése, hogy egy ponton minden és mindenki megtörhető. Elment, de nem lesz a kedvenceim között.

Megtörhetetlen - Mint thriller: 70% az ötlet jó, a karakterek mélyülnek, csak a történetelmesélés, stílus gyenge.

Szubjektíven: 65% a tempója nem tetszett: néha gyors, máskor megáll. A csavar is gyengébb.