Minden napra egy könyv

Parks: Az idegen a házamban

2018. július 22. - BBerni86

Családos, elcserélt gyerekes, drámai.

Alison sokáig küzdött a boldog életért. Nagy álmai voltak, de egy kamaszterhesség mindent elvett. Hosszú barátság után lett Jeff szerelme, aki bestseller szerző lett, és egy édes kislányuk is született. Katherine mindaz, ami boldoggá teszi az asszonyt. Sportos, okos, szépséges. De egy napon egy idegen kopog be hozzá. A hír, amit hoz, összezúzással fenyegeti Alison életét: Katherine nem az övé, hanem a kopogtatóé, Tom lánya. A kórházban az_idegen_a_hazamban.jpgösszecserélték a babákat. Akit ő nevelt, Olivia, ő Alison lánya. A DNS teszt megerősíti, a családok bemutatkoznak egymásnak. Tom özvegy, három gyerekkel. A testvérek elbűvölik a lányt, miközben Alison idegenkedik Oliviától, akiben nagyon magát látja. Egy betegség árnya, egy szörnyű titok az életük fenyegeti, és Alison nem tudja, hogyan oldjon meg mindent.

Mintapéldája lehetne ez a thriller annak, ami a zsáneren belül nőies ágként kialakult. Thriller is, de ugyanakkor nagyon női regény is, ami olyan ősi toposzokat vesz elő, mint az anyaság és a család védelme. (A másik kedvelt női thriller toposz, a nők elleni visszaélések, erőszak, itt csak nagyon kis mértékben van jelen. Sőt, olyan formában, ami nem kifejezetten női – szülő általi elhanyagolás.)

Ha szét tudnám törni a regényt, női lélektani történetnek és thrillernek, majd a darabokat mérlegbe tenném, a lélektani súlyától lecsapódó fül ereje valószínűleg megreptetné a thriller részecskéket. Ennyivel több most az érzelem és gondolat, mint a feszült cselekmény. Ami nem baj, van, aki kifejezetten ilyeneket szeret olvasni. Nekik nagyon tetszeni is fog a kötet.

Mivel én többre tartom a pörgős, esetleg feszült cselekményt, annyira nekem nem jött be a kötet. Átéreztette velem, Alison mennyire féltette a családját, az anyaságát, de nem tudtam együtt érezni vele. A párja, Jeff sokkal pozitívabb karakter volt nekem. Egyszerűen nem egészséges az a mód, ahogy eleinte Oliviára reagál. Taszítja a saját lánya? És Olivia is érzi, tökéletesen meg is fogalmazza egy ponton. Hogy tudná őt szeretni, amikor magát sem szereti? Hiszen annyira rá hasonlít, hogy akaratlanul is a nem szeretett magát látja benne. Ez, ahogy Alison állandóan kompenzál, úgy érzi, neki semmi nem jár, tényleg van benne nem kevés önutálat, az nem esett jól nekem. Aláírom, Parks jól megírta, de nem szívesen olvastam.

A vége, amikor egyértelműen eluralkodik a thriller, jön egy erős csavar, onnantól a regénnyel is jobban kijöttem. De az csak a vége volt.

Megírva különben nincs rosszul, kifejezetten olvasmányosnak találtam. Még akkor is pörgettem a lapokat, amikor a számomra érdektelenebb lelkizés volt a kiemelt téma. (Ez pedig a regény nagyja, ahogy fentebb is írtam.) Nincs sok leírás, inkább egy belső kép, ahogy Alison a saját bizonytalanságait, félelmeit megéli és kezeli.

Humora sincs éppenséggel, de nem is igazán fért volna bele a koncepcióba. Ez egy frusztrációkkal, önutálattal teli utazás, aminek a végére azért ki lehet jutni a fényre.

Az üzenetét is ebből lehetne levezetni. Minden megoldható, csak akarni kell. Az ember hozzáállásán múlik, hogy az élet nyújtotta citromok megkeserítik-e végleg, vagy nekiáll limonádét készíteni belőlük.

Jó könyv, csak most nem nekem. Ehhez lelkizős hangulat kell, ami nekem nem volt meg.

 

Az idegen a házamban - Mint thriller: 75% lassan indul, de a végére begyorsul. Van csavar, lélektanilag alapos.

Szubjektíven: 65% sokáig tartott, amíg izgalmas lett, a lélektan – fájdalom – kevésbé érdekelt.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr5014123477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.