Minden napra egy könyv

Blackhurst: Így veszítettelek el

2018. augusztus 03. - BBerni86

Gyermeket elvesztős, életet tönkretevős, nyomozós, titkos társaságos.

Susan a kisfia meggyilkolásáért került börtönbe. Szülés utáni depresszió, állítólag megfujtotta a pár hónapos kicsit. A nő nem emlékszik erre, szerette a fiát, szép emlékei vannak, évek kellettek, amíg a pszichiáter igy_veszitettelek_el.jpgmagyarázatát el tudta fogadni. Feltételesen szabadlábra helyezik, mindent el akar felejteni. A férje rég elhagyta, így nevet vált és új helyre költözik. Ám egy nap különös levelet kap, benne egy 3-4 éves tündéri fiú képe. Dylan, idén. A fia, aki állítólag halott. Az életében felbukkan egy Nick nevű újságíró is, aki szintén biztatja, hogy nyomozzon a múlt után. Mert valami nagyon más, mint amit mindenki hisz. Susan megszállottan a fia nyomába ered, nyomoz a férje után is, és a fájdalmas igazság, egy 20 éves történet felszínre bukkan és sebeket tép fel.

Korrekt, női thriller. Akinek ezek bejönnek, ez is tetszeni fog neki. Hiszen benne van mindaz, ami a zsáner sajátja:

  • egy asszony, akit meghurcolnak igazságtalanul. Még vele is elhitetik, hogy szörnyűséget tett. Állandó feszültségben, félelemben és önvádban kell élnie.
  • fordulat: az egész egy nagy átverés?
  • a fordulatból folyamatos feszültség – mi az igazság? Blackhurst a regény nagyjában képes bizonytalanságban tartani. Nem lehet tudni, mi az igazság, csak feltételezhetünk.
  • csavar a végén. Kötelező elem! Aki nem olvasott még nagyon hasonló női thrillert, garantáltan meglepődik majd.

Nekem is tetszett a kötet, csak azzal szenvedtem, hogy én olvastam már nem is egy, nagyon hasonló női thrillert. A regény felére összeraktam a kirakós darabjait, és majdnem 100%-ban eltaláltam, hogyan végződik a történet.

De, a szerkesztés profi. A jelenben a folyamatos nyomozás egyre közelebb visz az igazsághoz. Cselekménye van, feszült kutatás, miközben Susan lelki gyötrelmeit is folyamatosan átélteti velünk a szerző. Senkinek nem kívánok semmi hasonlót átélni. Rossz is belegondolni, milyen lehet azzal a tudattal élni, hogy megölted a számodra legfontosabbat. Hogy mindenki elhagy, akit szerettél. Hallani, hogy te szeretted azt a csöppséget, de mindenki azt mondja, gyűlölted. (A thriller egyik jellemzője, a női lélektan, pipa.) Annak a kínja, hogy talán mégsem, de nem tudhatod biztosan. Kegyetlen.

Közben a múltból felvillan egy másik történet, ami gyerekkori barátságból vezet el nagyon messze. Remek, ahogy a kettő összeér. De ezt nem fejtem ki, majd vasárnap SpoilerZónában.

A legerősebb Susan karaktere, de mellékszereplőkként is sikerül érdekes alakokat teremtenie a szerzőnek. A múltbeli Jack, ő megint egy izgalmas karakter, ha vele nem is lehet együttérezni. (Ha neked mégis sikerült, javaslom a szociopata tesztet.)

Szórakoztató, de borzongató módon. Nem könnyed olvasmány, de engem sikerült nagyon lekötnie. Jól megírt, ügyes munka. Csak éppen, ahogy fentebb említettem, máshonnan nagyon ismerős volt nekem a történet. Kathryn Croft és Sophie McKenzie írt annyira hasonló regényt, hogy nekem meglepődni se sikerült a végén.

 

Így veszítettelek el - Mint thriller: 80% ismerős panelekből, korrektül összerakva. Van feszültség, jók a karakterek.

Szubjektíven: 70% tetszett, de nagyon eszembe juttatott hasonlókat, már szinte plágium.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr10014156207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.