Minden napra egy könyv

Tevis: Sokszavú poszáta

2018. augusztus 05. - BBerni86

Jövőbeli, érzelmekre lelős, kultúrahatásos.

A 25. században Spofforth különleges egyed. Egy robot, az utolsó a saját nemében. Egy mérnökről mintázták az agyát is, így nagyon emberi a viselkedése, még érzései is vannak. Egy gondja van: egyedül neki a típusából tilos megölnie magát, így évszázadok óta szenvedi el a létezést. Feldobja, amikor hírt kap egy emberről, aki képes olvasni. Bentley a központba kerül, ahol Spofforth kérésére némafilmeket kezd el szövegezni. Az állatkertben belebotlik egy Mary Lou nevű lányba, akinek elkezdi továbbadni a tudását. Együtt kezdenek el könyveket falni, és sokszavu_poszata.jpgbeleszerelmesedni abba a másik, jobbnak tűnő letűnt világba és egymásba. Spofforth azonban szétválasztja őket: Bentley börtönbe kerül, míg a világ utolsó gyermekét váró Mary Lou az ő fogságába kerül. De ők már nem azok az emberek, akik mindent lenyelnek és némán szenvednek.

Izgalmas vállalkozás Walter Tevis kötete – már abba bele lehet gabalyodni, mi is a kötet műfaja. Könnyen rá lehet fogni, hogy sci-fi. Jövőben játszódik, egyértelműen disztópia és az egyik főszereplő egy robot. Olyan témákat boncolgat, mint a létezés értelme és a mindennapi élet, az emberség. Ugyanakkor szerelmes történet is, szépen felépítve. Kilométerekre van az olyan nyálfolyamoktól, mint egy Romana kötet. És szépirodalmi vonala is van – a szöveg formáltsága, a témái mélysége.

Miért is kellene választani a populáris és a komoly irodalom között? Lehetnek átmenetek, így egyszerre olvashatunk valami szórakoztatót és mélyet is. Úgy éreztem, ez most meg is valósult. Volt egy könnyedebb, befogadóbarát része a történetnek, miközben felépített valami többet is.

A cselekmény ennek megfelelően kétarcú. Néhol pörög, és izgalmas. Még abban is volt valami kalandos, ahogy Bentley és Mary Lou titokban olvasni tanulnak. De még fokozottabban olyan esetekben, mint amikor Bentley szökik a börtönből. Máskor viszont a filozófia tör előre, és a létkérdések csendesebb vizére evez a szerző.

Nagy erőssége, hogy ilyenkor is olvasmányos tud maradni. A karaktereken keresztül nagyon át tud éreztetni komplex érzelmeket és folyamatokat is, melyeket aztán intellektuálisan is feldolgoz. Karaktere válogatja, melyik élethelyzet és érzés fogja meg az olvasót legjobban. Ahogy Mary Lou társa és emberi kapcsolatokra vágyik, miután Bentley mellett megtapasztalta, milyen, ha van valaki mellette, ha nem egyedül van. Vagy Spofforth, azzal a teljes magánnyal és kiüresedéssel, ami egy komplex halálvágyban testesül meg. A magány regénye ez a kötet, amiben más-más szinten vannak egyedül a szereplők. Spofforth intellektusa, robot lénye és halhatatlansága miatt van örök egyedüllétre kárhoztatva. Amire aztán ő ítéli majd az emberiséget: nagyon durva, milyen szabályok között kell élniük.

Disztópia, amelyben semmilyen érzelemnek nincs helye. Nincsenek családok, kapcsolatok, minden érdemi munkát robotok végeznek. Ki látta a Pixar meséjét, a Wall-e címűt? Mintha annak látnánk egy ridegebb és hidegebb változatát, melyben a robot nem menteni akarja az emberiséget, hanem beverni az utolsó szöget is a koporsóba.

Erős karakterek, elgondolkoztató sztori, ha személy szerint a pörgés jobban be is jön.

 

Sokszavú poszáta - Mint disztópia: 95% igényes szöveg és történet. Szórakoztat, de az agyat is használtatja.

Szubjektíven: 75% tetszett, de helyenként lehetett volna pörgőbb. Világépítésben erős.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr9414162367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.