Minden napra egy könyv

Haushofer: A fal

2018. augusztus 08. - BBerni86

Túlélős, egyedül maradós, életbe kapaszkodó.

A két lányát felnevelte, most már magával is többet foglalkozó negyvenes asszony a barátaival tölti a hétvégét. Hugo nagyon gazdag, a vadászat a hobbija, és van egy vidéki kúrája, ahol több évre elegendő felszerelést is összegyűjtött. Egyedül marad otthon, a többiek bemennek a városba. Csak Hiúz, Hugo vadászkutyája keveredik haza még aznap. Aludni tér, másnap azonban még mindig egyedül van. Gyalog indul neki a városnak. Nem jut messze, valami az útját állja. Egy láthatatlan fal, amin túl mindenki halottnak látszik, semmi mozgás. Egyedül a_fal.jpgmaradt, nincs menekvés. Nem engedi meg magának, hogy engedjen a bánatnak. Itt van Hiúz, akiről gondoskodnia kell. Lesz egy macskája, és egy tehenet is talál. Ők lesznek az új családja, és igyekszik életben tartani maguk, bármi áron.

Walter Tevis kapcsán már emlegettem, hogy akár könnyedebb regénybe is lehet mély tartalmakat beletenni. Tevis megtette ezt a sci-fivel, és Haushofer is valami hasonlót produkált, ha az ő történetét inkább tenném a horror, kalandregény, robinzonád tárgykörébe. De a komolyabb mondanivaló ott van, bármelyikkel is párosítsam össze.

Nekem különben fekszik a zsáner. Igaz, nem a Robinson volt, ami miatt megszerettem. Kamaszként Jules Verne könyveit faltam, és az egyik első kedvencem a Kétévi vakáció volt. Ahogy nagyobb lettem, meg felfedeztem a Legyek Urát. Ha ezek mellé teszem Haushofer könyvét, lehet érezni, hogy arra fogok kilyukadni, hogy tetszett nekem ez a könyv.

Hogy mit hámoztam ki belőle magamnak? Hogy az emberi civilizáció saját magában hordozza a bukását is. Az emberi viselkedés alapeleme az erőszak és a pusztítás, csak idő kérdése, mikor csattan vissza valami az egész emberiségre. Arról mesélt nekem ez a könyv, hogy bármit létrehozni, mások bántása nélkül létezni komoly munka, amire az emberek többsége képtelen. Mert mennyivel könnyebb ölni is, mint szülni…

De az is benne volt nekem, hogy társas lények vagyunk. Hogy a hit lök előre, és bármibe bele lehet kapaszkodni. Bűnös faj a mienk, de kitartó és makacs is.

Mindezt úgy, hogy a történet egyaránt tartalmaz már szinte filozófiai, gondolkodós betéteket és egy túlélő mesét is. Az asszonynak életben kell maradnia, és reálisan, hitelesen lebontja a szerző, hogyan és miképpen tud életben maradni, az állatait is életben tartva. Nincsenek nagy események, ha mai szemmel nézem. Etetés. Étel keresése. De ha kivesszük a modern kor vívmányait a képből, és belegondolunk egy begyulladt fog kínjaiba, máris sokkal izgalmasabb az egész, nem igaz?

Tetszett, ahogy az állatoknak is karaktert adott a szerző. Mivel a hősnő meséli a történteket, az ő szemszögéből látjuk a többi élőlényt körötte, és ő ruházza fel őket emberi tulajdonságokkal, de működik. Ugyanúgy lehet majd sajnálni egy elpusztuló cicát, talán még jobban is, mint a kint halt embereket. Van valami tisztább, egyszerűbb az állatok létezésében, mint amit az emberek képviselnek itt.

Mert mit hoz magával az emberi túlélő? Baltát és halált. Nem is csoda, hogy a végére már a hősnő örül annak is, hogy nem a barátaival ragadt ebben a helyzetbe, hanem egyedül lehet.

Érdekes, izgalmas is, és sokat is tud mondani. Nekem tetszett, jó volt.

 

A fal - Mint kortárs: 85% tartalmas, kalandregényes, filozófiai elemekkel. Személyes, pozitív üzenet.

Szubjektíven: 80% ilyennek jobban tetszett volna a Búra alatt is. Emberi, érdekes, jól megírt.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8414165767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.