Családot alapítós, barátos, gyermeket vállalós, régi baleset titkait felfedős.

Kat minden vágya, hogy végre anya lehessen. Megvan a remek férj, az anyagi biztonság, de valami nem stimmel. Kat nem képes gyermeket szülni. Kínából próbálnak örökbe fogadni, de már a második babát vesztik el, amikor felbukkan Kat gyerekkori legjobb barátnője. Lisa és Kat sokáig elválaszthatatlanok voltak, de egy múltbeli trauma elválasztotta őket. Lisa barátkozik, és az is kiderül, vállal béranyaságot. Kat meggyőzi Nicket, hogy ez az ő esélyük a boldogságra. De Lisa jelenléte a mindennapokba, a születendő baba túl sok mindent felkavar a nő lelkében. Az első, tragikusan véget ért szerelmet, amely Lisa ikerbátyjához, Jake-hez fűzte. A bűntudat erősödik benne, és lassan már abban is biztos, hogy Lisa nem segíteni jött neki, hanem bosszút állni a jó 10 éve történtek miatt.

Bajba vagyok, mivel kezdjek. Mert zsánerben, mint női thriller, korrekt ez a dara. Jól illik az írónő már megjelent munkái mellé, és nyújtja a zsáner kötelezőit. A fenyegetettséget, a női lélekrajzot, a csavart és már ide sorolnám a múltbeli titkot is, mely a jelenre is gyilkos hatást fejt ki. Csak éppen mégse tetszett igazán. Tegyem egymás mellé a miérteket?

1: a cselekmény. Pörög, ha nem is teljesen eseményben gazdagon, de nem csak Kat lelki kínjairól szól, hanem valóban zajlanak az események. Amelyeket átszínez a bűntudat, egyre nagyobb paranoia, mely eluralkodik a nőn. És hiába vannak az események, hiába írja meg Jensen Kat bajait és kínjait, én nem éreztem igazi veszélyt, vagy igazi fenyegetést belőle. Végig olyan érzésem volt, hogy csak a nő fejében van valami, nem is kis baj.

2: a szerkezet. Korrekt, zsánerbe illő. A jelenben zajlanak az események, Kat megint fenyegetett helyzetben van, miközben a flashback jelenetek érzelmileg és karakterben alátámasztják a cselekményt. A végére ott a dupla csavar is: ahogy minden szál összeér, és a titkok kiderülnek. Majd arra egy utalás, mégis mi van Kat fejében. Ami nem éppen babazsúr. A bajom meg az, hogy annyira ismerős a cselekmény más női thrillerből, hogy ugyanazt a csavart kaptam meg, amit már olvastam másba. Nem elég, hogy nem lepett meg, inkább felbosszantott ez az ismétlődés.

3: a karakterek. Főleg Kat alaposan fel van építve. De a mellékszereplők is megkapják a maguk színeit. Én meg utáltam majdnem mindenkit. Hogy még durvább legyen a helyzet, mindkét idősíkban. Hol sajnálni kellett volna őket, hol meg ledöbbenni, de egyik se jött össze. Annyira nem lettek szimpatikusak, hogy aki meghal, még őt se sajnáltam a történet végén.

Talán a stílusa az egyetlen, amire nem jön a módosítószó. Korrekt, ahogy az írónőtől megszoktam. Nőies, érzelmekkel teli, benne a pánik különböző fajtáival. Nincs benne művészi szépség, de a célját, a szórakoztatást tökéletesen abszolválja.

Ahogy belegondolok, milyen női thrillereket olvastam mostanában, és mennyire nem tudom szeretni vagy beleélni magam, lassan levonom a következtetést, hogy kezdek nagyon beleunni a zsánerbe. Persze, vannak kivételek, van is az olvasólistámon még, de valami mással ideje lesz átmosni a szervezetem.

Szóval, akinek bejön a zsáner, és még nem unja, ez jó választás lehet. Főleg, aki nem olvasta Sue Fortin nagyon hasonló munkáját. Annál azért ez jobb, hozzáteszem. Csak én már unom.

A béranya - Mint thriller: 75% nagyon női, sok lelki résszel, és olyan csavarral, ami másból is ismerős.

Szubjektíven: 45% nem szerettem a szereplőket, a kötet végét, és a poént is kitaláltam előre.