Minden napra egy könyv

Alten: Meg, az őscápa

2018. augusztus 14. - BBerni86

meg.jpgKalandos, cápa fogós, küzdős.

Jonas Taylor élete 10 éve gyökeresen megváltozott. A világ egyik legjobb merülőhajó pilótájából számkivetett lett, aki a mélytengeri lényeket kutatja. A fő témája a megalodon, a fehér cápa őse, a kréta kor tengereinek királya. Jonas hiszi, hogy az óceánok mélyén túlélhetett az állat. Amikor egy japán kutatócég mélytengeri bójái tönkremennek, a férfitól kérnek segítséget. Jonas velük visszamerészkedik a vízbe, ha nevetnek is azon, hogy szerinte 10 éve azért kapott pánikot odalent, mert egy meg támadt volna nekik. Ám a fenéken újra szembe kell néznie a rémálmával, mi több, a búvárokat menteni akaró csapat véletlenül a felszíni vizekbe húzza a nőstény megát, aki a vizek uraként megkezdi rémuralmát. Ki lesz képes megállítani?

Pozitív csalódás volt a regény. Roppant tartottam attól, hogy gagyi lesz a története. Mégis, miért lenne az emberre veszélyes a mega? Minek vadászna egyesével emberekre, mint a nagy fehér, ha tulajdonképpen egy ember fogpiszkálónak is kicsi lenne neki? Nem praktikus élelemforrás számára a fajunk, maximum tömegével, ha a hajóval együtt nyeli be őket.

Így számomra pozitív csalódás volt, hogy nem elsősorban embereket akar enni a drága. A bálnáknak megy neki, ami valljuk be, inkább óriáscápa fogára való falat. És az, hogy ezzel a bálnák vonulása változik, a halászatból is élő országok katasztrófa elé néznek, sokkal hihetőbb ok a meg vadászatára, mint az, hogy véletlenül benyel pár embert is.

Mert, azért a trash vonal is benne van. Egyszer kimegy egy strandra, ahol szörfös tízórait szeretne magához venni. Plusz, azt sem díjazza a dinókat is túlélt hal, ha valaki szemtelenkedik vele. Így a filmes, kifejezetten irritáló nőszemély, egyben Jonas csalfa neje, hiába próbálkozik cápaketreccel és filmezéssel, meg kitalálja, hogyan törje be a plexit és szerezzen magának délutáni csemegét. (Maggie tuti nem látta a Cápát, mert akkor tudta volna, hogy a cápaketrec messze nem egy életbiztosítás.)

Igen, mesés az egész, de annyira azért komolyan veszi magát, hogy ne a Sharknado szintjére kerüljön. Van egy tudományos magyarázat, amit akár el is fogadhatunk. Regényben szán rá bőven időt a szerző, hogy megértesse, hogy maradhatott észrevétlen évezredeken át egy ekkora hal. Ahogy említettem, a bálnavadász szál még tetszett is. Ugyan jót szórakoztam azon, amikor az ellenszenves szereplőket – elsősorban Maggie – megette, de az emberellenes tevékenysége inkább a kalandregény vonalba illik.

Mert Jonas és a japánok kalandjai futnak párhuzamosan, akiknek arra van egy terve, hogy kapják el a halat. A sereg, jó szókásához híven kilőné, Jonas meg betenné egy állatkertbe. Nem is kicsit a Jurassic World jutott eszembe, amelybe volt egy mega és egy nagy kajálás. Ami különben ebbe a regénybe is előforduló jelenet. A bevezetőben a T. Rex kerül szembe egy megával, és kitalálhatjátok, ki esz meg kit.

A regény nagyon filmszerű, és szórakoztató is. Amennyiben a cápa pusztít történetet bírjátok hozzám hasonlóan. Mert az emberi karakterek nagyon klisések, mondhatni, mesések. A történetbe is érezni egy nagy mese faktort. De kalandos, izgalmas, és szolidan véres is.

A regény tehát tetszett, most már jöhet a Jason Statham film is!

 

Meg, az őscápa - Mint kalandregény: 75% korrekt, és próbál komolyan vehető lenni. Hangsúly: a cselekmény.

Szubjektíven: 80% jobb, mint vártam. Ha néhol mese is, összességében tetszett.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr2614176745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.