Minden napra egy könyv

Korcsmáros – Hugo: A nyomorultak

2018. szeptember 12. - BBerni86

Romantikus, történelmi, kalandos, szenvedéssel teli.

Jean Valjean bűne a szegénység volt – éhezett, kenyeret lopott, és 19 évi börtön és gályarabság lett az ár. Mikor szabadul, kötelezik, hogy mindenhol mutassa be a szabaduló levelét. A társadalom kiveti magából: alulfizetik, megvetik, kerülik. Mikor újra a bűnbe sodródna, egy püspök megmenti a lelkét és a férfi meg akar változni. Évekkel később Madeleine apó néven polgármester, felvirágzott a keze alatt az egész város. Egykori fegyőre, korcsmaros_nyomorultak.jpgJavert ráismer, és eljárást indít. Durva bánásmódja egy szerencsétlen lányanya, Fantine életébe kerül. Valjean magához veszi az asszony kislányát, és egy zárdában lelnek menedékre. Mikor Cosette felnő, és szerelmes lesz, a diáklázongások közepette Valjean lesz Marius védőangyala, és Javert is rádöbben, milyen ember Valjean.

Ha egyszer írok egy Top5 Klasszikusok listát, egy regény biztosan szerepelni fog rajta. A nyomorultak akkora kedvencem, hogy minden formátumban vadászok rá. Filmek, sorozat, mese, musical, különféle könyvek – most, hogy utána számoltam, megvan 3 kiadásba is otthon. Most beszereztem képregénybe is, bár ettől azért tartottam. Hogy lehet egy ennyire monumentális művet pár képben elmesélni? Hiszen én vagyok az, aki a több órás sorozat feldolgozásból is hiányol fontos történeti elemeket.

Ehhez képest pozitív csalódás volt a regény képes feldolgozása. Ugyan húzni kellett, elég rendesen, de az egésznek a szellemisége benne van. Az a szenvedély, történeti ív, monumentalitás átérezhető, ami a regény sajátja. Valjean tragikus, hősies alakja. Az a sok szenvedés, az a rengeteg történet, ami körötte játszódik. Ha csak érintőlegesen is, de a fontos szálak megvannak.

Lehetnék kiakadva most is, azon, ami hiányzik. Eponine teljesen ki van húzva a cselekményből. Fantine nagyon le van egyszerűsítve. Nincs benne a barikád sorsa, a tragikus önfeláldozások sora. De nem is számolgatom tovább, örülök annak, ami van. Számomra legtöbbször az a fájó pont, hogy Marius történetét mennyire egyszerűsítik. Ő a kedvenc szereplőm, szóval részlehajlóan, mivel ő megkapja a maga helyét, és utalnak a háttértörténetére is, összességében nincs panaszra kedvem.

A cselekményt hosszan tudnám fejtegetni; az üzenetet, amit Hugo beletett. A szociális érzékenységre nevelést, az erények diadalát. Azt, ahogy Hugo radikálisan nekimegy a gazdagoknak és képes szeretett hőseit is ellenszenvessé tenni, hogy még erőteljesebb legyen az üzenete. A kis Cosette közönség kedvenc, de a feldolgozásokból nem véletlenül szokták kihagyni, milyen fiatal és gazdag báróné lett belőle. Könnyeden átsiklik abba a másik életbe, maga mögött hagyva jótevőjét. Az igazság ugyan visszazökkent pár dolgot, de akkor már késő, a nagy romantikus hősnek a nagy romantikus halállal zárul a története.

Sajnos, a képregény formáról nincs ennyi gondolatom. A rajzok korrektek, egy-egy alak eléggé eltalált benne. Megjelenik a korabeli divat, és működik a szereplők térbeli elhelyezése is, ha nem is kaptunk képeslap Franciaországot. Nem tetszik mindenki arca, de erre nem is számítottam. A színeket is hiányoltam, hiába tudom, hogy hagyományosan fekete-fehérek.

Bár mindenkit Hugo regényének olvasására buzdítok, de ismerkedni ez is megfelelő.

 

A nyomorultak - Mint képregény: 80% a történet erős, jó megfogva a kivágások is. A rajzok egész szépek.

Szubjektíven: 85% nekem a történet elviszi, nagyon szeretem. De miért nem színes a rajz?

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr6914234979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.