Minden napra egy könyv

Dick: Kamera által homályosan

2018. szeptember 23. - BBerni86

Nyomozós, megfigyelős, drogos.

A Halál, vagy röviden H a legújabb és legmenőbb drog. Aki egyszer megkapja, reménytelenül függő lesz, és egyetlen kínja, hogy mindig legyen új anyag. De ki találta ki, terjeszti? Kik a nagy halak? A rendőrség erre próbál rájönni, és beépítik Fred ügynököt. Fred egy Bob Arctor nevű férfit figyel meg – nem is tudja, hogy a beépülés miatt szedni kezdett H az agyát károsította. Jobb és bal agyféltekéje között megszűnt a kapcsolat, mást érzékelnek. Így nem tudja, hogy Arctor, akit megfigyel, az tulajdonképpen önmaga. Kapcsolata zavaros a Donna nevű lánnyal, akivel szívesen bonyolódna viszonyba, akitől sokan anyagot is szereznek. Mikor minden kamera_altal_homalyosan.jpgösszeomlani látszik, bekerül egy rehabilitációs klinikára, ahol meglepő felfedezést tesz, már Bruce néven.

Bután hangzik, de szeretem ennek a regénynek a címét, főleg a homályosan kifejezés miatt. Talán, mert végig úgy éreztem, miközben olvastam, hogy az agyam is homályosodik. De a személyes kis ködösülésemen is túl, a cselekményre is nagyon találó ez a cím. Van a cselekményben, aki egy kamerán keresztül nézi valaki életét, elvileg tisztán lát, és mégis minden homályos előtte. Nekem annak ellenére megvolt ez az érzetem, hogy az olvasónak az elejétől nyilvánvaló a helyzet.

A regény cselekményéről nagyon mesélni se tudok. Talán a köd miatt, ezt olvasni és befogadni kell, mindenki értelmezheti maga. De nagyon hamar világos lesz, hogy nem is igazán a cselekmény a lényeg. Hanem a parabola, ami megbújik mögötte.

Már művészeti toposznak is nevezhetném, ahogy bűn és bűnüldözés összefonódik. Számomra a Sötét lovagban Joker fogalmazta ezt meg legjobban, de korábban a Burton Denevéremberben is ott volt ez a gondolat. Joker és Batman összetartoznak, nincs rend káosz nélkül. Egymást teremtik, nem léteznek egymás nélkül. Még a Lego Batman filmben is, a világ megmentéséhez az kellett, hogy rájöjjenek, a hőst meghatározza az ellenfele és fordítva.

Dick ezt az összefonódást, összetartást viszi el a maximum pontig. Amikor már a nyomozó önmaga után nyomoz, ha ezzel nincs is tisztában. Ha kicsit másképp meséli el, egészen Oidipuszi lett volna ez a helyzet. Csak éppen az olvasó most tisztában van a karakterek személyazonosságával, mi végig tudhatjuk, hogy Fred és Arctor egy és ugyanaz.

A regény leginkább világépítős, hangsúlyosabbnak érzem a környezetet és a drogkultúrát, mint bármelyik karaktert vagy eseményt. A cselekményt különben sem lenne egyszerű összerakni, és meg se akarom próbálni.

Stílusában hozza, amit Dick regényeiben megszokhattunk. A szerzőtől ismerős nyelvezet, tömörség van ebben is. Magával tud vinni akkor is, ha becsap az a köd, amit fejtegettem feljebb. A hangulatok a fontosak, az értelmet én eléggé száműztem ebben az olvasásban. Igaz, a Dick regényeket inkább érezni, mint érteni szoktam.

Még mindig a novellái tetszenek jobban. Értem, miért jó könyv, de érezni nem tudom annak.

Van belőle film is, amire annak ellenére nem bírtam még rászánni magam, hogy az egyik főszereplője Robert Downey Jr. Nem tetszik, ahogy a homályosság megjelenik ott vizuálisan is. De lehet, hogy az agyam is túlzottan lefárasztaná. A regény megtette.

 

Kamera által homályosan - Mint sci-fi: 80% ötletes, és van benne mondanivaló. Gyorsan olvasható, világos a stílusa is.

Szubjektíven: 20% az ötletét tudom értékelni, de nem tetszett. Egyszerűen lefáradtam tőle.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr6214255661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.