• Nem tudtad volna elhibázni?
• Próbáltam – felelte Keller –, de azok a barmok a golyó elé ugrottak.
• Miért volt nálad egyáltalán pisztoly?
• Gondoltam, hogy inkább egy csokor nárciszt viszek, de a pisztoly jobban illett az álcámhoz. Végül is azt hitték, fegyverkereskedelemből élek. (Silva: Kémek Háza)

Ha esetleg pályát szeretnél módosítani, ne menj pszichológusnak. Maximum egy hetet adnék, és az összes páciensed elfogyna, mert vagy belehalnának az önsajnálatba és a reménytelenségbe, vagy a kezelések után saját kezűleg vetnének véget értéktelennek tűnő életüknek. (Cooper: Ügynök tűsarkúban)

• A szorongás azért nem chlamydia.
• Te, kisasszony, még túl fiatal vagy ahhoz, hogy tudd, mi az a chlamydia.
• Tizenkettő vagyok, és van netem. Meg fiúk a suliban, akik azzal szívatják egymást, hogy elkapták.
• Aggódom a generációdért. (Bourne: Normális vagyok?)

Barátnőm bólintott, igen, a pasik az elérhetetlen nőkre buknak, a megnyerhetetlen trófeákra pályáznak, ne feledd, olyan versenytársaid vannak, mint a Szent Grál, a győzedelmes haditettek, egy-egy trón elfoglalása, sőt, a jó győzelme a gonosz felett – tehát az a minimum, hogy a te meghódításod egy erőpróbával egyenértékű legyen. (Yargekov: A szófogadó kislány; In: És boldogan éltek?)

Csak tudnám, hogy mit eszel az öntelt, faragatlan bunkókon. Mármint a kidolgozott mellizmokon és a kockás hason kívül. (Cooper: Ügynök tűsarkúban)