Szerelmes, testvéres, középiskolás.

Lochan 18 éves korára túl sok mindennel kell, hogy megbirkózzon. 5 kisebb testvére van, és az apjuk halála óta az anyjuk elhanyagolja őket. A fiú az, aki neveli a kisebbeket és igyekszik mindent kézben tartani. Okos srác is, írásban az egyik legjobb az osztályban, de ha figyelik, és beszélnie kellene, ledermed, sokkot kap. És az egyik tanár most elhatározta, hogy szóban is kihozza belőle a legtöbbet. És ott van még a 16 éves húga is, Maya. Lochan jóképű srác, a lányok csorgatják utána a nyáluk, és a fiúnak az egyetlen tetszik, aki tabu. A saját húga. Amikor Maya randizni kezd, féltékeny lesz. Amikor Maya megcsókolja, az értelmet túl gyorsan legyűri az érzelem. De milyen jövőjük lehetne? Van egyáltalán kiút a helyzetből?

Mesével kezdem. Ezt a könyvet nem azért olvastam el, mert kiválasztottam magamnak. Igazság szerint, amióta megjelent, messze kerültem is. Talán ez az egyetlen olyan Rázós könyvek sorozattag, melyet eszem ágába se volt kézbe venni. Aztán, pont ezt kaptam meg más könyvek mellé ajándékba. Félretettem, de tény, megszállott vagyok. Ha van egy könyvem, kivégzem, ha tudom előre, hogy mennyire szenvedek is majd rajta.

Itt pedig pontosan az történt, amit sejtettem. Bármit is ír a kritika a hátán, szerintem ez a könyv pont arról a taburól szól, amit semmi esetre nem szabadna megdönteni. Testvérek ne legyenek szerelmesek, szeretők meg pláne ne! Nem véletlenül ez az egyik legősibb tabu a történelembe! Mi lesz a következménye, ha testvérek jönnek össze? Degenerált utódok. Mutogathatnék a Trónok harcára, milyen eszelősöket hoztak össze a testvérpárok. De a történelemkönyvek is hoznak erős példákat: első unokatestvérek frigyei, és olyan Habsburgok születtek, akik szellemileg voltak nagyon megkérdőjelezhetőek, a még régebbi belterjességnél, a spanyol ágnál meg durva fizikai tünetek is lettek a szellemiek mellett. Kinek kell ez? És it kuzinok frigyéről beszélünk, nem testvérekről!

Próbálom megérteni, mégis mi vezet valakit arra, hogy olyan regényt írjon, amelyben azért drukkoltat a szerző, hogy a testvérek szerelme titokban, de szabad lehessen. Hogy lehetne az? Ez egy olyan konfliktus, amit nem lehet megoldani. Semmikor.

Vagy, úgy kellene értelmeznem, hogy arról szól, hogy egyes érzelmeknek nem lehet nemet mondani, akkor se, ha mindenki tudja, mennyire bűnösek? Könyörgöm, emberek vagyunk, nem állatok! Ne mondja nekem senki, hogy lefeküdni a testvérével bármelyik karakternek olyan leküzdhetetlen kényszer volt, amire nem lehetett nemet mondani! Pláne, hogy Maya és Lochan is értelmes, okos fiatalnak van megírva, nem ösztönlénynek.

De az igazamat támasztja alá a regény brutális vége is – még a szerző is csak úgy tudja feloldani a konfliktust, hogy valakit megöl, de ennél jobban nem mesélem el a végét. Banális, buta, értelmetlen – de utáltam a végét is!

Most még azt is utáltam, hogy milyen rendes srácok vannak ebben a regényben. A kistesók aranyosak, Lochan és Maya egy más sztoriban nagyon szerethető hősök lennének, sok szenvedéssel, de jó jellemmel – csak éppen nem testvéreknek kellene lenniük, hogy tudjak szimpatizálni velük.

Szóval, nem nekem való könyv. Ez egy olyan tabu, aminek elképzelni se akarom a döntését.

Suzuma: Kimondhatatlan - Mint szerelmes: 20% az érzelmi oldala rendben van, de más nem – rossz értelembe tabudöntő.

Szubjektívan: 0% annyira abszurd és borzalmas az egész, hogy nem is értem, miért írták meg.