Minden napra egy könyv

Kubica: Az utolsó hazugság

2018. október 30. - BBerni86

Családos, házasságos, titkokat feltárós.

Clara boldog nő: a férje egyben élete szerelme is, van egy tündéri 4 éves kislányuk, és pár napja a kisfiuk is megszületett. Egyik átlagos napon Nick hozza el a kis Maisie-t balettról, és hazafelé vacsoráért is beugrik. De Clara hiába várja, nem érkezik haza. A rendőrség jön ki: baleset történt. A kislány rendben van, de a férje nem az_utolso_hazugsag.jpgélte túl az ütközést. Clara gyászol, és kénytelen arra is rájönni, hogy a férjének titkai voltak előtte. Azt hitte, a fogászati rendelő jól megy, pedig a csőd szélén áll. Nincsenek megtakarításaik. Még talán viszonya is volt, mi másért vett volna titokban egy drága nyakláncot? Maisie rémálmai is aggasztóak, melyben egy gonosz ember követi őket autóval. Csak nem leszorították őket az útról? Clara nyomozni kezd, minden titkot le akar leplezni. Látszat volt csak a boldogsága?

Nem titkolom, hogy a femi-thriller kezd sok lenni nekem, és már a sima zsáner darabokat unalmasnak találom, még akkor is, ha különben jó példányai a típusuknak. Néha azonban rá lehet akadni egyre, ami valamivel több, és tetszeni tud az unottságom ellenére is.

Mary Kubica negyedik regénye is erre szolgál például. Nagyon tipikus femi-thriller, de van benne pár plusz, ami miatt működik.

Az egyik, hogy ügyesen használja az egyik legtipikusabb klisét. A történet alapja, hogy a férj meghal, és az özvegy rájön, hogy sok mindent nem tudott. Rengeteg ilyen regény van piacon, de ennek jól van feltöltve a cselekménye. Fokozatosan építi fel a múlt eseményeit, sokáig hagy kétségek között, de nem azokat a fordulatokat választja, melyek a többi hasonlóban lenni szoktak. Tetszett, hogy meg tudott lépni.

Másodszor, ennek a regénynek pozitív a hangja. Ez furán hangozhat egy olyan könyv esetében, melynek az egyik főszereplő halála a nyitánya, de akkor is ezt éreztem. Hogy nem a szörnyűségeken, hanem a szereteten van a hangsúly végig. Ezek az emberek szerették egymást, szépen éltek, és ettől még a gyász és a veszteség is megszépül. A vége is úgy van felépítve, hogy szomorúan, de azért keserédes happy enddel záruljon.

Harmadszor, okos a kettős elbeszélő a két idősíkon. Egymást váltva olvashatjuk Clara nyomozását a jelenben, majd a múltat is láthatjuk Nick szemszögéből. Folyamatosan táplálja egymást a két szál, miközben mindkettő megáll a maga lábán is. A jelen viszi a thriller vonalat, a múltnak az ad külön ízt, hogy tudjuk, Nick milyen véget ér hamarosan. Különben az ő részei közelebb állnak egy drámához, mint a thrillerhez.

Megszeretteti a könyv a szereplőit. Mind Nick, mind Clara szimpatikus emberek, akik együtt is működnek. Drukkolna nekik az ember, ami azért is fura érzés, mert Nick a cselekmény jelenben játszódó részeiben halott. Egyikük sem tökéletes, csak egymásnak azok. És szerettem, hogy ennyire emberiek, hibákkal, de rendesek is. Nem éreztem kitaláltnak a történetet, játszódhatna az életben is, hiteles.

Kubica stílusát is szeretem, olvasmányos, és nem bántóan érzelmes, még akkor sem, amikor érzéseket és hangulatokat ír le.

Sok jó dolog van ebben a regényben, talán a thriller lehetne erősebb. Kis hiányérzetem ilyen téren akad, de ettől függetlenül szerettem ezt a kötetet.

 

Kubica: Az utolsó hazugság - Mint thriller: 70% jó a csavar, mélyek a karakterek lelki dolgai, olvasmányos is.

Szubjektíven: 65% a vége bejött, bírtam több szereplőt is, de mégis hiányérzetem van.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8614332619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.