Minden napra egy könyv

Robinson: Vörös hold

2018. november 01. - BBerni86

Menekülős, forradalmat kezdős, jövőbeli.

A Holdon három ember sorsa fonódik össze. A fiatal technikus, Fred egy elektronikai eszközt szállít le. Ám balszerencséjére az eszköz egy merénylet kivitelezője, és a férfinak komoly vádakkal kell szembenéznie. Még az ide úton ismerkedett meg egy elismert műsorvezetővel, aki most beveti felsőbb kapcsolatait, hogy Fred életét megmentse és hazajuttassa a fiatalembert. Fred egy Csi nevű lánnyal kezd el bujkálni, akinek az a bűne, hogy teherbe esett a Holdon, ami tilos. Nem tudni, miben lenne más egy ott fogant és fejlődött baba. Ám Fred lassan ráébred, hogy a lány szerepe ennél sokkal több. Egy politikai mozgalom, egy kitörő forradalom jelképe, mely a voros_hold.jpgkínai diktatúrát söpörhetné el. Életben akar maradni, és a lányt is szeretné életben tartani.

Kim Stanley Robinson is megy azon sci-fi szerzők közé, akiket nagyon próbálok szeretni, értem, miért szeretik sokan, de nekem valahogy nem akar ez sikerülni. Szó szerint végigszenvedem a könyveit, és próbálom megfejteni, mi nem stimmel.

Az biztos, hogy a három alap cselekménytípusok közül (cselekmény, karakter vagy világépítő központú) ez a világépítős közé tartozik. Nagy energiát és rengeteg oldalt szentel annak a szerző, hogy megismerjük azt a világot, melyben a cselekmény játszódik. Ennek megfelelően sok a leírás, és gyakran a szereplők is kapnak magyarázó szerepet. Biztos, ezzel is van gondom, mert nekem jobban tetszenek a cselekmény- és karakterközpontú történetek.

Ez meg olyan világot mutat be, ami jövőbeli, mégis idegen. Értem, mit kellene felfognom és megértenem a társadalomból. Robinson jól meg is írta. De hogy ez engem mennyire untatott… Politika, forradalom – nekem az ilyen témák megemésztéséhez inkább a YA zsáner passzol. Tudom, sekélyesebb, de nekem akkor is van igényem a szórakoztatásra a komolyabb részek mellé. Itt meg nincs más, csak komorság és komolyság.

A stílusa is realisztikus, erősen leíró. A maga módján mesélős, de hogy konyhanyelven fogalmazzak, a téma miatt szárazan az. Talán bennem is van hiba, de egyszerűen nem tudom érdeklődve és szórakozva olvasni a leírásokat a társadalmi berendezkedésről, a politikai rendszerek korrupciójáról. Realista környezetben pláne. Robinson pontos, lényegre törő, ebben a kötetben helyenként lírával frissülve. Ta Su alakjával költészetet, filozófiát is a történetbe tett, és ezeket is nehezen emésztettem a regény világában.

Aminek örültem, hogy a szerelmi szálat nem erőszakolta a cselekménybe a szerző. Ugyan arra van utalás, hogy Fred, Csi és a baba együtt fognak maradni, de nem kezdenek édelegni és még egy csók sem csattan el a cselekményben. Nem is kellett neki.

Nem szerettem a szereplőket. Ha belegondolok, ők vannak a rangsor végén. A legfontosabb a történetben a világ, ahol játszódik. Majd az, amik történnek benne, hogy létrejöhessen a változás. Végül, a szereplők, akik így-úgy ezért a forradalomért küzdenek. Pár vonással jellemzettek, de legalább emberiek és egymáshoz képest nagyon mások.

Jut eszembe, az MI szálat értette rendesen valaki? Nekem az kifejezetten zavaró volt, ahogy a mesterséges intelligenciák kémkednek, meg ügyködnek.

A hagyományos sci-fi szeretőknek jó lehet, a magamfajta pedig még mindig küszködik.

 

Robinson: Vörös hold - Mint sci-fi: 70% több kiemelt szereplő, erős jövőbeli vízió, politikai mondanivalója is van.

Szubjektíven: 20% nem szerettem a szereplőket, a cselekményt untam, és a téma se érdekelt.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr2214336935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.