Minden napra egy könyv

Bauer: Még látlak odafenn

2018. november 12. - BBerni86

Történelmi, családos, álmokért küzdő, sakkos.

Kojnok Ferenc kiskorától egy álomért küzdött: pilóta akart lenni. Trianon azonban összezúzza az álmait, a magyaroknak megtiltják a repülést. A fiú el is keseredik, de egy lány visszaadja az életkedvét – aki már akkor pilótának kezelte, amikor még csak 17 éves középiskolás volt. Ágnes, egy szomszédos lánykollégium hallgatója a nagy szerelme lesz, akinek udvarol, miközben iskolai sakkbajnok és félretesz, hogy mérnökként egyetemre meg_latlak_odafenn.jpgmehessen. Együtt kimennek a berlini olimpiára, és mikor Ágnes teherbe esik, megesküsznek, és nagy szeretettel várják a kicsit. Míg Misi kicsi, újraindulhat a repülős képzés, és Ferenc bekerül. Misi az apja kiköpött mása, aki a sakkban és az álmaiban is az apját követi. Amikor Ferencnek be kell vonulni, megígéri a fiának, hogy hazajön befejezni a sakkjátszmájuk, és megtanítja repülni.

Bauer Barbara kilencedik regénye ez, és ha jól számolom, a harmadik, ami történelmi regény is egyben. Szerintem már írtam, hogy ez a stílus áll legjobban az írónőnek. Szerettem a bulváros repülős sorozatát is, de ezekben eltalált valami olyan romantikus hangzást, ami még az engem különben irritáló szentimentalizmus ellenére is tetszik.

A Még látlak odafenn két nemzedék története, apáé és fiáé. Személyes közelségbe hozza a történelmet, egyszerű emberek hogyan élték meg a világ alakulását. Milyennek látta egy egyszerű turista a berlini olimpiát? Hogy szakadt meg az emberek szíve, amikor magyarságuk vállalták, de ezért kitelepítették őket a szlovákok az otthonukból a háború után? Milyen sebet szereztek azok, akik az otthonukért megtagadták, és ezzel a tudattal kellett tovább élniük? Vagy, a politika hogyan férkőzött be egy olyan látszólag ártalmatlan eseményre is, mint középiskolások sakkversenye. Nagyon tetszett is, hogy a kötet egyszerre olvasható családregényként, amiben apa és fia kapcsolata a fontos, de történelmi regényként is.

Bauer szokásához híven nem pörgeti az eseményeket, mindennek szépen hagy időt kibontakozni. De annyira mozgalmas a regény, hogy unalmas soha ne legyen. Történnek események, vannak csavarok. Mint az, ki az ápolónő, aki a 7 évet elfelejtett, súlyosan sérült Ferencet ápolta. Jól elhelyezett, végzetszerű csavarjai vannak, melyek jól illenének a romantika korabeli regénycselekményekbe is. Ami tőlem dicséret, irodalmilag az a kedvenc korszakom.

A szerkezettel is játszik az írónő, váltogatja apa és fia nézőpontját, vannak időugrások is, amelyek szintén frissítenek a regényen. Ilyen időugrás Ágnes és Ferenc szerelmének története, mely különben Pazar kis lányregényes betét, aminek az ártatlan szépsége jól ellenpontozza a később történő borzalmakat.

A szereplői is a romantika örökösei. Könnyen választunk jókat, rosszakat, de azért kevés van, aki teljesen fekete vagy fehér. De amit most fontosabbnak éreztem, nagyon szerethető szereplőket írt Bauer Barbi. Ferenc, Ágnes, Misi és a nagymama alakja is nagyon a szívemhez nőtt, szerettem róluk olvasni és drukkolni nekik.

Stílusában van egy nagy adag szentimentalizmus is, ami nem feltétlenül erény, de a jó húrokat pengeti meg vele. Olyan tartalmakat ad át, mint a hazaszeretet, aminél megbocsátható ez is.

Most úgy érzem, ez az eddigi kedvencem az írónőtől. Jó történet, szereplők, üzenet. Tetszett!

 

Bauer: Még látlak odafenn - Mint történelmi: 85% személyes sors és egy országé. Fordulatos, érzelmes, romantikus is.

Szubjektíven: 90% szerettem a szereplőit, a történet alakulását, a szentimentalizmusát is.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr4514366651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.