Minden napra egy könyv

Hyde: Vigyél magaddal

2018. november 15. - BBerni86

Kapcsolatos, felnövős, kirándulós, gyerekes.

August még a fiának ígérte meg, hogy együtt elmennek a Yellowstone Nemzeti Parkba. Ám a fia odaveszett egy autóbalesetben. August így egyedül vág neki az útnak, a fia hamvai egy részével, amit a parkban akar elszórni. A lakókocsija azonban már az út elején lerobban. Ha kifizeti a javítást, nem jut el a parkig. A vidéki szerelő felajánlja, hogy nem kell fizetnie, egy szívességért cserébe. 90 napra börtönbe kell mennie, két fiát nem tudja kire hagyni. Vigye őket magával! August képtelen a fiúk szemébe mondani, hogy árvaházba kell menniük, magával viszi őket.vigyel_magaddal.jpg Miközben együtt felfedezik a nemzeti parkok szépségeit, megszereti a gyerekeket és a családi tragédiájuk is megismeri. Az anyjuk elhagyta őket, az apjuk iszákos. Segíteni akar nekik, de mit tehet egy idegen ebben a helyzetben?

Catherine Ryan Hyde magyarul sem ismeretlen szerző. Ha egy nagyobb névhez akarom hasonlítani, akkor Jodi Picoult merül fel bennem, de azért Hyde rendelkezik sajátos ismertetőjegyekkel. Amiben közös mindhárom, eddig magyarul megjelent története.

Egyrészt, a főszereplők között van egy gyerek, akit nagyon megszerethet az olvasó. A „Vigyél magaddal” kettőt is tartalmaz, akik pillanatok alatt az olvasók kedvencei lehetnek. Az egyik szótlan, félénk, a másik nagyszájú és látszólag rettenthetetlen, de ugyanazoktól a démonoktól lett ilyen, amelyek az öccsét másként változtatták meg. Nekem a nagyobb, a sokat beszélő Seth lett a kedvencem, de szabad a vásár!

Másodszor, mindegyik kötetének van egy nagyon fájdalmas momentuma, amely a regény mélyére beletesz valami végig érződő, súlyos tragédiát és fájdalmat. Eddig mindháromban volt egy szétesett család, ami legjobban a gyereket viselte meg. De tragikus haláleset is akad, és ebben a regénybe is jutott egy. A főhős fiát nem ismertük, a cselekmény kezdetekor már rég halott, mégis sajnáltam és át lehetett érezni az apa gyászát. A jövő kezdete, ami szerintem a legerősebb Hyde regény, annak a végéről ne is beszéljünk – mert elsírom magam.

Harmadszor, minden fájdalom ellenére Hyde az életet ünnepli. A szeretetet. Mert ez fog segíteni, hogy mindent túléljünk, és a gondok és gyászunk ellenére haladjunk tovább az életben. Még lehet boldognak lenni, még lesznek szép pillanatok. Az életnek a fájdalom is a része, de attól nem lesz rossz az egész. Meg lehet találni azokat és mindazt, amiért megéri végigcsinálni, és értelmet adni a létezésnek.

A közös jellemzőkön erre a regényre nem jellemző a sietség. Van tempója, de az nagyon kényelmes és a szereplők lelkére tekintettel levő. Nem haladunk addig az eseményekkel, amíg egy adott helyzetet nem dolgoznak fel, és nem mutatja meg a szerző, mi történik a szereplőivel. Mondhatni, ebbe a kötetbe hiába veszi őket körbe az ország legszebb helyszíneivel, az lesz az igazi fókusz, ami bennük, odabent történik. De annyira jól tudja mindezt átadni, hogy nem lesz unalmas, sőt!

A regényt két nagy szakaszra lehet bontani. Az első, a hosszabb az utazás története. Ott vannak kis kalandok, és a lelki traumák feltárása. Majd évekkel később meglátjuk, kivel mi történt. Az nem tetszett annyira, mint a kötet eleje, de van létjogosultsága.

Összességében nekem tetszett ez a kötet, megható, pozitív, ami után örülünk a létünknek.

 

Hyde: Vigyél magaddal - Mint dráma: 70% érzékenyen nyúl a témához, jók a karakterek, íve van az eseményeknek.

Szubjektíven: 75% a végén a túl nagy időugrás fura, de a történet, főleg az eleje, sírós.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr4914372041

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.