Mindenért, amiért érdemes meghalni, élni is érdemes. (Falconer: Az elpusztíthatatlan Kitty O’Kane)

Pedigrés sárga kölyökkutyából azonosíthatatlan sárga korccsá nőttem ki magam. Úgy néztem ki, mint egy angóramacska és egy láda citrom keveréke, ám gazdasszonyom sosem fogott gyanút. Meg volt győződve, hogy ama két kutyakölyök, kiket Noé fölhajtott a bárkájára, oldalági felmenőim voltak. Egy ízben csak rendőri segédlettel lehetett visszatartani, hogy be ne nevezzen a szibériai vérebek Madison Square Gardenben rendezett nagydíjára. (O. Henry: Egy sárga kutya emlékiratai; In: A legszebb kutyatörténetek)

Szerintem valahol mindenki álarcot visel. Ki kevesebbet takar el magából, ki többet. (Hackett: Isten gépei)

Szeretem az óceánt. Vad, szabad, és nem is próbál úgy tenni, mintha megszelídíthető lenne. (Eszes: Rókatündér)

Atyámtól az orromat örököltem – és talán egy csipetnyi zsenialitást. Anyámtól pedig a gyakorlatias világszemléletet, mely nélkül minden zseni félszárnyú madár csupán. (Kipling: Tim, a kincskereső; In: A legszebb kutyatörténetek)

Önelégült harmincasok. Negyvenesek. Ötvenesek. Hatvanasok. Hetvenesek. Nem. Ők már nem önelégültek. ők már halottak. Akkor is. ha még nem vették észre. Anyám lenn, a földben változott földdé. Vannak, akik ezt már a föld felszínén megtették. (Santorino: A keresztapa örökében)

• Maga szerint meddig lesz távol a felügyelő? – kérdezte Wiggins.
• Több óráig, legalább – felelte Mrs. Jeffries. Gondoskodott róla, hogy minden asztalnál ülő csészéjében legyen tea, mielőtt magának is töltött. – Fel kell vennie a személyzet vallomásait, és meg kell várnia, míg az orvos szakértő a helyszínre ér.
• Akkor reméljük, hogy az öreg dr. Porter lesz az – jegyezte meg Smythe. – Még az is órákba telik neki, hogy megállapítsa, hogy az áldozat él-e egyáltalán. (Brightwell: Mrs. Jeffries főzni kezd)

Minden ott volt a kártyalapokban, nem de? Az ember talán képes arra, hogy megváltoztassa a világot, de arra nem, hogy megváltoztassa a lapokat. (Falconer: Az elpusztíthatatlan Kitty O’Kane)