Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Kirschner: Szörnyek és ketrecek

Ellopott élet 2.

2019. február 02. - BBerni86

Szerelmes, természetfeletti lényes, titkos.

Jana és Oliver sok mindennel küzdenek, az igazság felszínre kerülésével sem lett könnyebb az életük. Jana próbál rájönni, mit jelent, hogy benne született újjá az Onika, és milyen ereje van, hogyan használja. Olivert szörnyként kezelik az anyjától örökölt faja miatt, ráadásul a soha nem ismert apja is megjelenik, aki egy teljesen más faj szülötte. A fiú mindkét szülőjétől erős képességeket örökölt, amiket nagyon el akar nyomni magában, de így használni sem tanulja meg őket rendesen. De tart attól, hogy gonosszá válhat, mint az anyja. Egymásbaszornyek_es_ketrecek.jpg kapaszkodnak, de sokak szemében tiltott a szerelmük, és minél közelebb kerülnek egymáshoz fizikailag, Oliver annál több sebet szerez és sérül. A háttérben pedig van valaki, aki játszana az életükkel, a lassan felderülő múltjuk pedig újabb kérdéseket vet fel.

Ez a kötet a sorozat második része. És nem értem, ha már az első úgy volt zárva, hogy ne legyen minden kerek – természetesen azért, hogy lehessen folytatni – akkor miért olyan erőltetett a folytatás? Ha eleve nem egy kötetesre van tervezve, akkor miért olyan nehézkes a folytatás? Kifogyott az ötlet?

A szörnyek és ketrecek első fele tulajdonképpen egy nagy erőlködés, hogy folytatódhasson a történet. A szereplők minimálisan mozognak és cselekednek, mondhatni, egész jól megvannak. A vége jobb, ott történik is valami, de az már halottnak a csók. Nagyon sokáig tart a konfliktusok behozása, mintha megint mindent újra fel kellene építeni. De mit is?

A világkép szinte semmit nem bővül. Mi több, úgy kellene teljesen a szerző által kitalált lényeket, mitikus országokat ismerni, mintha azok közismertek lennének. Ok, az első kötetben ez-az kiderült, de most nincsenek kis emlékeztetők, nincsenek új történetek, ami nekem hiányzott. Közbe elejt egy-egy infót a társadalmukról, vagy az életükről, de ezek nem vezetnek sehova, szinte csak összezavarják, amit addig kitaláltam magamban.

Ha a világépítése nem jó, a cselekmény pöröghetne jobban. De ez sem történik meg, csak előkészít szálakat. Tulajdonképpen itt csak megalapoz a következő részre szánt akciókat. Ami azért is gáz, mert ez a kötet 2016-os. 3 éve kijött, folytatás meg sehol, vagyis marad az egész történet és a szálak lezáratlanul. Ami meg nagyon nem jön be.

Megvan a szokásos kamaszos nyavalygás, de gyakran annak se látom sok értelmét. Tulajdonképpen mi is a szereplők baja? A szerelmi életük rendben, azon is könnyeden túllendülnek, hogy a fizikai közelség sebeket tép Oliver hátán. Képzelem, milyen élvezet lehet neki a szex, miközben úgy vérzik és fáj neki, mint a disznónak, akit éppen vágnak. Jó, nem leszek ilyen negatív, de akkor is röhejes, amikor hetekig egymáshoz se mernek érni, nehogy Oliver sebesüljön, aztán meg spontán összefekszenek a kanapén.

A karakterek közül Oliver halad valamerre, neki érthető és valamennyire átérezhető konfliktusai vannak. De, ami igazán izgalmas lenne, ahogy a hatalom csábítása húzza, vagy: ahogy az anyja iránti érzelmeit feldolgozza, azok alig szerepelnek. Jana viszont teljesen szürke és érdektelen. Annyira passzív az egész regényben, hogy főszereplő létére fel se tűnne, ha kiírnák a könyvből.

Tudjátok mi a legjobb ebben a regényben? Röviden, a címe. Az találó lett.

 

Kirschner: Szörnyek és ketrecek – Mint YA: 20% kierőszakolt folytatás, félbehagyott is, a világa sem elég kidolgozott.

Szubjektíven: 10% a szerelmi szála hiteltelen és nyálas, a világa keszekusza, erőltetett.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr5514603530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása