Minden napra egy könyv

Puertolas: A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt

2019. március 17. - BBerni86

Utazós, kalandos, jobb emberré válós.

Hathdarab középkorú indiai fakír, aki először látogat el Európába. Az útiköltséget a falubeliek szedték össze, akik elhitték neki, hogy egészségügyi gondjait csak így lehet megoldani. Igazából egy IKEA szöges ágyat akar a_fakir_aki_egy_ikea_szekrenyben_ragadt.jpgmegvenni, amire az unokatestvére nyomtatott is neki egy hamis, 100 eurós bankjegyet. Átveri a cigány taxist is, majd berendeli a kiszemelt terméket. Még egy francia nővel is elbeszélget, aki komolyan megtetszik neki. Csak, sajnos, nem sikerül a tervek szerint az este. Egy ágy alatt elrejtőzött, majd kényelmesen megvacsorált, de este rendezték az üzletet, és pont azt a szekrényt indították el Angliába, melyben a fakír menedékre lelt. Illegális bevándorlók közé keveredik, és Barcelonába reptetik őket. Hathdarab csak Párizsba akar visszajutni, de előtte kap még leckét emberségből Rómában és Líbiában is.

Mindenkinek megvan a technikája, hogy a filmet szereti-e előbb megnézni, vagy elolvassa a regényt, amiből adaptáció készült. Az esetek nagy többségében a regénnyel kezdek, utána jöhet a film is. Néha azonban megesik, hogy látok egy filmet, ami még tetszett is, majd kiderül, hogy egy regény az alapja. Ha tetszett a film, jó eséllyel be fogom szerezni a könyvet is. Így akadt Puertolas története is a kezembe.

Sajnos, most nem jó a végkövetkeztetésem. A filmben volt egy csomó szerethető vonás, bájos és kellemes volt, pont azokon a pontokon módosították az eredeti sztorit, amivel szerethetőbbé tették az alkotást. Így a regényt csalódásként éltem meg, mert hiányoltam a film változtatásait. Olyan kisebb ügyekkel kezdve, mint a főszereplő kora és kinézete, olyan nagyobbakkal, mint a tanári munka.

A cselekményre azonban igaz, hogy nagyon pörög. Hősünkkel megállás nélkül történnek a félreértések és kalandok, nem lehet unatkozni a köteten. A humort is több oldalról önti ránk a szerző, fenntartva a regény hangulatát egészen a záró sorokig.

A helyzetkomikumot még szerettem is, de a regénybe beletett nyelvi humor nekem nem tetszett. A nevekkel akartak poénkodni, de én inkább éreztem sértőnek és nagyon sztereotípiának, mint viccesnek. Hogy el tudjátok képzelni: vesz egy indiai vagy afrikai nevet, majd zárójelben megjegyzi, hogy ejtsd ki. Valamiért mindig olyanokra lyukad ki, amelyek beszélő nevek lesznek, gyakran meg sértőek is. Csak egy nem sértő példa: egy falubeli rozoga öregember neve Yarbishebir (ejtsd: Járni se bír).

A regény üzenete se feltétlenül tetszett nekem. Egyrészt, simán kiáll a stiklik mellett. Ha az életben maradás a tét, akkor minden megengedett. Hősének elnéz egy egész olyan életet, melyben másokat használt ki. Mi sem bizonyítja jobban, mint amit a falujával tett. Az éhezők az utolsó fillérjeik adták neki, hogy ágyat vegyen magának? Ok, valahol értem, ez miért abszurd humor, de akkor is nagyon utáltam!

Komolyan benne van a menekültválság kérdése is. Gyakran a sorok között kell olvasni, hogy rájöjjünk, a szerző most ellene vagy mellette van. De az pozitívum, hogy ítélkezés nincs. Azt is elfogadja, ha valaki mindenkit kitoloncolna, meg azt is, ha valaki a befogadás pártján áll.

A film jobban tetszett, de az érdekes benne, mi volt az eredeti és kevésbé Disney történet.

 

Puertolas: A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt - Mint humoros: 70% kalandos, szerethető epizódok sora, ami emberséggel adja el magát.

Szubjektíven: 55% a film sokkal jobban tetszett, így ezt kissé csalódásnak éltem meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr4914692952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.