Kalandos, történelmi, háborús, titkos társaságos.

Kasszandra büszke spártai lányként cseperedett, aki rajongva szerette a családját. Így el sem akarta hinni, amikor kisöccsét a papok áldozatként le akarták vetni a szent hegyről. A kisfiú után kapott, de megbotlott, és a papot is lelökte. Büntetésből az apjának őt is a halálba kellett taszítania. De a lány túlélte, és egy szigeten zsoldosként felnőtt. Félelmetes harcossá érett, akinek mégis az anyagiak miatt kell aggódnia. Egy rablást követően megkapja a nagy megbízatást, a Farkas nevű spártai hadvezérrel kell végeznie. Akiben Kasszandra az apjára ismer, és akivel rég elszámolnivalója van. Ám Nikolaosz olyan igazságokkal szembesíti, melyek egy veszélyes útra vezetik. A származása titka, az öccse sorsa és egy titkos Szekta mesterkedései a háború nevében, mind megfejtésre váró rejtélyek előtte.

Franchise. Minden cég ezt szeretne birtokolni, legyen szó bármelyik szórakoztató ágról. Az Assassin’s Creed egy aranybánya ilyen szempontból. Már három ágazatban is ott van, sikeresen: a játékkal kezdődött, ami már kultikus és folyamatosan kapja az új részeket. Majd jöttek a regények, melyek között akadtak a játékot kiegészítő történetek, de önálló, külön kötetek is. Mi több, már színezőként is létezik. Egyedül a film nem jött be, hiába a sok sztárszínész – a történet annyira gyenge lett, hogy bármelyik játék köröket vert rá. Arról meg terjednek a pletykák, hogy mozi helyett sorozatként próbálkoznak majd vele.

Ami biztos, regényként érkezett az ókorba elkalandozó Odisszea. Nem az első női hőssel, de az elsővel, aki abszolút főszereplő lett, szerelmi szálak nélkül. Kasszandra sok tekintetben tipikus hőse a sorozatnak. Van hite, egy erős kódexe, amiért harcol tűzzel-vassal. Stabil, erős személyiség. Ami ebben a sorozatban ennél is fontosabb, nagy harcos is. Családi ereklyeként örökölt fegyverével életveszélyes, egy két lábon járó gyilkológép. Nem véletlenül spártai hősnő lett: a korban ott volt a legerősebb a katonai morál és képzés.

Ami csalódás volt számomra, teljesen jelentéktelen, hogy Kasszandra női hós. Ha Kasztor lenne a neve, ugyanígy alakulna minden. Ő elsősorban harcos, semmi nőies nincs a viselkedésében vagy a gondolatvilágában. Akkor miért kellett nőnek lennie? Mert a #metoo megérintette az assassin univerzumot is? De akkor jellemben is kérnénk női jegyeket!

A karakterek építése különben sem erőssége a sorozatnak. Itt nagyon tetten érhető, hogy a játék volt az alap. Minden szereplő egyszerű. Nincsen lelki életük sem, ők cselekvő hősök, akik mennek előre és harcolnak.

Ennek megfelelően a cselekmény pörög, lelki szemeimmel láttam is, ahogy a játékban is így halad előre a figura helyszínről helyszínre. Kalandos, néhol izgalmas is, de a regényszerűsége ezzel csökkent. Ki kell pipálni az ellenfeleket, be kell gyűjteni az információkat és harcolni kell. Rengeteg a harc a történetben, nekem sok is. Az ármányok, amelyeket a Szekta prezentál, jobban érdekeltek volna. De nem azokat mesélték el.

Történelmi regényként a korszak hangulata megvan. A korszak stimmel, a spártai morál stimmel. Be vannak építve a korszak nagy személyiségei is, csak éppen a szereplőket érintően egyszerűsítve, a játék felépítésének megfelelően segítő mellékszerepre kárhoztatva.

Az Assassin világot szeretem, elolvastam ezt is, de volt már jobb is a széria.

Doherty: Odisszea – Mint történelmi kaland: 70% némileg játék ízű, de cserébe kalandos. A karakterei sekélyek.

Szubjektíven: 55% elolvastam, egy-egy része tetszett, de az átívelés nem jött be.