Családi múltat felderítős, menekülős, terroristás.

Andrea pár éve hazaköltözött, amikor az édesanyja rákos lett. Mellette volt, és jól esett neki New York után visszailleszkedni a kisvárosba, ahol felnőtt. Az anyja most kezdi el mondogatni, hogy ő már jól van, kezdjen el végre élni Andrea is! Akkor is ez a téma, amikor egy kamasz lövöldözni kezd az étteremben, ahova beült a két nő. Laura a lánya védelmében szembeszállt a fiúval, aki késsel a nyakában és holtan végezte. Ám hiába volt gyilkos, hiába volt Laura tette önvédelem, a fiú befolyásos családja hadjáratot indít Laura ellen. Egyik este bérgyilkos támad az asszonyra – Laura megad egy címet a lányának, és sürgeti: fusson el! Laura a raktárban sok pénzre, és régi titkokra bukkan. Az anyja egészen más, mint akinek mindig is ismerte. Volt egy más élete, más néven, benne gyilkosságokkal és egy terrorista csoporttal – ahogy Andrea az igazság nyomába ered, a múlt árnyai is kinyúlnak érte.

Bár Karin Slaughter nálunk a bonctermi krimikkel szerzett hírnevet magának, sokkal jobban tetszenek azok a könyvei, amelyekben elszabadul leghíresebb karaktereiktől, és thrilleresebb vizekre evez. Ilyen az Azt hittem, ismerlek is, és jól szórakoztam is rajta.

A tanulságát könnyen meg lehet fogalmazni: jól gondold meg, kiben bízol! Mert az emberek számítóak és álszentek, mire észbe kapsz, már nyakig vagy a slamasztikában. Andrea, annak idején az anyja is saját bőrén tanulta meg ezt a leckét.

A cselekmény végig pörgős, Slaughter sokkal nagyobb sebességre kapcsolt ebben a történetben, mint a már emlegetett korboncnokos történeteiben. Azonnal az események közepébe találjunk maguk az étteremben, a merénylettel, majd folyamatosan rohannak a történések. A média nyomulása, a merénylő, a menekülés, majd a nyomozás a múlt után.

Ad a regénynek, hogy a nyomozással párhuzamosan Slaughter a múltat is elkezdi elmesélni, Laura szemszögéből. Vagy írjak inkább Jane-t? Mert az volt az eredeti neve, és így szerepel ezekben a fejezetekben. Kifejezetten tetszett, ahogy belülről és részleteiben megmutatja azt, amit Andrea a jelenben gyakran csak töredékesen tud összerakni.

Más két idősík izgalma – Andrea menekül és nyomoz a jelenben, neki közvetlenül veszélyben van az élete. A múltban Jane egy sokkal rafináltabb gonosz hálójában vergődik. Közel áll a női thrillerekhez, melyekben egy családtag/szerelem fenyegeti a nőt, több értelemben is. Először nem fizikailag, talán fel sem tűnik a terror, mert szeretettel leplezi. De kihasználja, bántja, megnyomorítja sok értelemben. Jane ebből kell, hogy kitörjön, és nagy árat kell fizetnie érte.

A szálak a regény végére összeérnek, így logikusan alátámasztva a történet végi csavart. Ami annyira már nem is csavar, hiszen aki figyelmesen olvasott, a két idősíkot együtt értelmezve már tisztában van azzal, mi és miért történt.

A karakterek is olvastatják a könyvet – az elején beharangoznak nekünk egy szociopatát, és meg is kapjuk őt. Imádtam az ellentétét annak, ahogy egy ennyire beteg ember leírhatatlan nagy rajongást bír kiváltani. A nők érzékenyebbek, egyszerre érzelmesebbek és másként erősek, mint a férfiak. Andrea halványabb, de Jane fejlődik, és erősebb a jelenléte is.

Összességében tetszett, bár nincs csavar a végén. (De inkább ez, mint derült égből villám.)

Slaughter: Azt hittem, ismerlek - Mint krimi: 85% pörgős sztori, aminek a két idősíkja ötletesen összeér. Jellegzetes karakterek.

Szubjektíven: 70% unatkozni nem lehet rajta, de nagyobb meglepetést, csavart vártam tőle.