Minden napra egy könyv

Higson: Felnőttek nélkül

2019. április 27. - BBerni86

Biztos helyre költözős, gyerekes, életért küzdős.

Nem tudják, mi okozta. De az eredményt mindenki ismeri: a felnőttek megbetegedtek, akik túlélték, gyilkos szörnyek lettek, akik gyerekek húsával táplálkoznak. A 14 éven aluliak megpróbálnak életben maradni ebben a felnottek_nelkul.jpggyilkos környezetben, bandákba verődve küzdenek a túlélésért, miközben minden elpusztult köröttük. Maxie és Arran kis csapata egyre fogyatkozik, a gyerekek reménye egyre fogy. De akkor egy titokzatos kölyök érkezik, aki meghívja őket magukhoz, a Buckingham-palotába. Ott biztonságban vannak, van élelmük bőven, és a parkban termelhetnek is maguknak. De az út halálosan veszélyes, és a palotában sem az fogadja őket, amit vártak. Vajon mi a gyilkosabb, a kannibálok vagy a megszállottak téveszmékkel? Az életért mindkettő ellen harcolni kell.

A horror nem éppen az a zsáner, amit gyakran kevernek az ifjúsági regényekkel. Még akkor sem, ha disztópia elemek is vannak a cselekményben. Azért akad egy-egy ilyen regény, és nagyobb siker is. A Darren Shan könyvek, a Plázafoglyok. A véres és halálos jeleneteknél sűrűbben operálnak a szerzők szerelmekkel, és hőssé váló hősnőkkel.

Charlie Higson regénye kint nagy siker lett, a sorozatnak elég sok kötete meg is jelent már. Magyarul az első jött ki – sajnos nem az angol borítóval, de azért a magyar verzió se lett rossz. Érdeklődve várom, ha jönnek a következő részek is, mi lesz a koncepció. Mert angolul van, összefüggenek a képek, ez is tetszett benne többek között.

A történet cselekményközpontú. Gyorsan és élesen zajlanak az események, a szerző egy szünetet sem engedélyez. Ha látszólag lassabb fejezet is következik, abba is kapunk egy olyan csavart, mint a betörő beteg felnőttek, akik megeszik a fejezetben nyugisabb perceket megélő gyereket – mintha csak megfizetne azért, hogy volt egy csendesebb napja.

Meglepett, mennyire horror ez a kötet. Folyik a vér, meghalnak olyanok is, akiket egy lányosabb disztópia sorozat hőssé, szerelmessé, túlélővé tenne. Ez egyszerre pozitív is, meg nem is. Ők általában szimpatikus, szerethető fiatalok, így fáj az elvesztésük. De ezzel meglep a szerző, nem lehet kiszámítani, és nem lehet abban bízni, hogy a kedvenced túléli. Mindenkinek van esélye egy fájdalmas halálra… Mert, ha nem is annyira plasztikusan és láttatva, mint egy Stephen King kötetben, megkapjuk a véres, húst szaggatós részeket is.

Sok szereplőt mozgat, több eseményszálon, így az egyes karakterek még csak vázaltosan kerülnek elénk. De mivel hosszú sorozat, folyamatosan lehet mélyíteni a túlélőket. Ez a koncepció ebben a formában bejött.

Amit hiányoltam, a világkép összetettsége. Ez egy nagyon egyszerű képet ad Londonról, a benne uralkodó állapotokról. Egy véres road movie, amiben a túlélés a cél folyamatosan, és a szereplőknek se idejük, se megfelelő képességük, hogy többet megérthessenek vagy tehessenek valamit. Pedig kérdéseim lennének: hogy indult a vírus? Hogy álltak össze a gyerekcsapatok? Hogy alakult ki a hierarchia? Nagyon sok elbeszélésre váró történet van még ebben a regény univerzumban.

Könnyen olvasható, véresen szórakoztató – azért a kiskamaszoknak nem adnám a kezébe, de nagyobbaktól felfelé bárkinek megfelelő kötet lehet, akinek bejön a zsáner.

 

Higson: Felnőttek nélkül - Mint horror: 85% YA elemekkel, disztópia is, cselekményközpontú, véres, pörgős könyv.

Szubjektíven: 75% véresebb, mint vártam. Izgalmasabb, de világában egyszerűbb is.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr3314786636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.