A regény az idősíkokat variálja, és ez nem kevés pluszt ad neki. Ebben a rovatban nekem erre se lehetőségem, se terjedelmem, így lineárisan mesélem az eseményeket. Az élmény kisebb, tény.

Penelope egy elnyomó országban nő fel, az apja célja is, hogy innen kijuttassa a lányát, kerül, amibe kerül. A lány végül kijut, új életet kezdhet nyugaton, de ezzel együtt minden gyökerétől el kell szakadnia. Tanulja a nyelvet, egyszerű munkákból tartja fenn magát. Imádja a zenét, zongorázni is tanult, de végül nem zongorista lett belőle.

Michael Dunbar egy kisvárosban született, ahol volt egy lány, aki az első nagy szerelme lett, Abbey. Ketten együtt arról álmodtak, hogy kiszabadulnak innen, és nagy, közös életük lesz. El is költöznek, össze is házasodnak, de a nagy kiugrás mégsem sikerül. Michael hiába imádja a lányt, ő bejelenti, hogy válni akar és el is hagyja a férfit. Michael összeomlik, többé nem fest, noha kezdetben tehetséges, ösztöndíjas festő volt. Helyette mindenféle kétkezi munkát vállal, ezermesterként boldogul.

Penelope költözik, de a zongoráját rossz házba szállítják ki. Michael udvarára kerül tévedésből. Így ismerkednek meg, és lassan barátkozni kezdenek egymással. Egymásba szeretnek, bár Michael fél újra kockáztatni. Idővel belátja, inkább fél a lány mellett, mint él nélküle. Összeházasodnak. A lányból tanárnő lesz. Majd jönnek sorba a gyerekek is, a Dunbar fiúk. Csodás, szerető családjuk lesz egy lóversenypálya mellett lakva.

Ám Penelope megbetegszik, és hiába küzdenek, nem nyerhetnek. Amikor már annyira szenved, hogy a halálért imádkozik, a férjét kéri meg, segítsen neki elmenni. Michael nem képes elengedni, Clay lesz az, aki teljesíti az utolsó kívánságot. Az anyjuk elvesztése a fiukat is összetöri, de nem annyira, mint az apjukat. Michael egy darabig még otthon marad, de teljesen elveszett. Úgy fél évvel Penelope halála után eltűnik. A fiai ettől kezdve Gyilkosnak emlegetik maguk közt - hiszen megölte a családjuk, és tulajdonképpen kitagadják. Maguk boldogulnak, a nagyok dolgoznak, a kisebbek iskolába járnak.

Clay 16 évesen futóbajnok, komoly fiú. A szomszéd pályáról ismer meg egy eltökélt, korabeli lányt, aki lovasbajnok akar lenni. Ő Carey. A lány viszonozza az érzelmeit, az első szerelem óvatos lépéseit teszik meg egymás oldalán.

Michael ekkor tér haza, egy kéréssel. A szülővárosában él, vidéki magányban. A földjén egy folyó folyik, régen volt felette egy híd. Bedőlt. Újra akarja építeni, és a fiuk segítségét kéri. Clay az egyetlen, aki hajlandó vele tartani. A nyarat átdolgozza, csak egy-egy napra jön haza a testvéreihez. Az egyiken hajnalig bóklásznak Careyvel. A lány másnap halálos lovas balesetet szenved.

Most Clay az, aki teljesen összeomlik. Egyszer csak összekapja magát, mint egy megszállott kezd dolgozni a hídon. Most az egész család, apja és fivérei is itt vannak vele. De Clay utána sem lesz képes maradni. Rájött, ezzel akar foglalkozni az életben. Építeni. Nagy világjáró lesz, akinek túl fájdalmas hazajönni.

Évekkel később az egyik bátyja nősülne. Elhatározta, az öccse nélkül nem házasodik. A szerelmével együtt élnek, van már két kislányuk is, de Clay nélkül nincs esküvő. 30. születésnapján küldi el az apját Európában, mert van egy hely, ahova Clay visszajár. Az Uffizi. Michael hónapokig, minden nap ott vár Firenzében. Ő hozza haza a fiát, hogy a másik megnősülhessen.