Minden napra egy könyv

Grann: Megfojtott virágok

2019. június 07. - BBerni86

Nyomozós, életmód megváltozós, indiános, gyilkosságsorozatos.

Az oszázs indián törzsnek sok mindent el kellett viselnie. Egyre rosszabb területekre kellett költözniük, a fehérek egyre erőszakosabban integrálták be őket a saját világukba, kényszerítve őket, hogy hagyják el ősi szokásaikat. Ám a lakhelyükön olajat találtak, és a törzs pillanatok hamar nagyon gazdag lett. Címlapsztori lett a megfojtott_viragok.jpgbulvárlapokban, hogy milyen luxusban élnek. Hamarosan azonban mással kerültek a vezető hírek közé: holttestek kerültek elő. Oszázs indiánok, akiket kegyetlenül lemészároltak. Mivel gazdag népek voltak, el tudták érni, hogy nyomozzanak az ügyben, miközben a törzs magánnyomozókat is igénybe vett. Az éppen alakuló, szárnyait próbálgató FBI-nak kapóra jött az ügy, és idővel a gyilkosságok megoldása is nekik lett köszönhető.

A legelképesztőbb sztorikat az élet írja, ez bebizonyosodik újra és újra. Így volt ez az oszázs indiánok esetében is, ami olyan filmre kívánkozó sztori, hogy simán el tudnám képzelni egy True detective évad témájának. Minden elem megvan benne hozzá: társadalmi drámába oltott sötét bűneset. True detective nem lesz belőle, de a hírek szerint film igen. Majd meglátjuk.

David Grann mindenesetre képes arra, hogy tényekről, de regényszerűen írjon. Nem sok kellene ahhoz, hogy a dokumentumregény címke mellé egy krimi is odakerülhessen. Ahogy az eseményeket vezeti, ahogy a szereplőket bemutatja, annyira regényszerű, hogy szinte lehet teljesen annak is olvasni.

A beletett forrásanyagok, képek és idézetek miatt azonban végig érezzük, mennyire tényszerű a kötet. Dokumentumregényt olvasunk, csak egy olyan irodalmi érzékkel megírtat, amely a szórakoztatás követelményeinek is maximálisan eleget tesz.

A bűnügy érdekes. Nem regényesen szenzációkeltő, reálisabb annál. Nem véletlenül a True detective, amit annyira emlegetek vele kapcsán. Lassan alakulnak az események, mindig társadalmi üzenettel együtt. A nyomozás nem megy könnyen, minden nyomért és elméletért keményen meg kellett dolgozni. Az esetnek ugyanúgy része a sok sikertelen ötlet, a tanácstalanság és zsákutca, mint a haladás.

Külön ad neki egy réteget, hogy a krimin, az FBI alakulásán túl foglalkozik társadalmi kérdésekkel is. A meggyilkoltak indiánok, ráadásul gazdag indiánok. Sokáig nyomozni se akarnak, indiánok miatt minek? Amikor meglesz a tettes, egy vicc a bírósági tárgyalás is. Olyan erősen megvan a Mi és Ők felállás, a Fehér – Indián oppozíció, hogy az egészen elképesztő. De megismerjük annak is a történetet, az állam miként szállt rá erre az indián vagyonra. Az talán még brutálisabb sztori, mint a gyilkosságoké. Ahogy felnőtt, felelős emberek fölé gyámot rendeltek, akit meg kellett győzniük, hogy a saját pénzükhöz hozzáférjenek. Mondanom se kell, ez mennyi korrupcióra adott lehetőséget. Újabb bizonyítékot kapunk arra, hogy az ember milyen kegyetlen, és megérett a kihalásra.

A stílusára is jellemző, amit a műfaj kapcsán már elmeséltem. Dokumentumregény, tény anyagot használ fel, amit pontosan beidéz. De mellette nagyon mesélős is, olvasmányos.

A borító annyira nem tetszett, de a regényt olvasva érteni, miért ilyen lett.

Ha jön a film, még visszatérünk erre a sztorira. Az alapanyag alapján jó mozi várható.

 

Grann: Megfojtott virágok - Mint dokumentumregény: 90% regényszerű, miközben részletgazdag, több forrásból készült.

Szubjektíven: 85% simán jó True detective alapanyag lenne. A sztori, a korrajz is ütős.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8314882458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.