Kamaszos, szerelmes, öntudatban megerősödős.

Autumn várta ezt a hétvégét: rég tetszett neki Jeff, úgy érezte, ő is a fiúnak. Most a baráti társasággal együtt mennek nyaralni, és meglesz az esélyük, hogy bevallják az érzéseiket. Ám a lánynak ki kell még szaladnia mosdóba, a könyvtárnál állnak meg a kedvéért. A lány döbbenetére azonban az ajtók záródnak, ott ragad egész hétvégére egyedül. Miért nem jön senki megmenteni? Ugye, ez csak egy vicc? Majd kiderül az is, nincs is egyedül. Itt van Dax is, az iskola legrosszabb hírű tanulója. Mindenki arról pletykál, hogy intézetben volt egy komoly verekedés miatt. Az összezártság miatt azonban beszélgetni kezdenek, és a lány rádöbben, mennyire más a fiú, mint akinek mindenki hiszi. Képes a barátságuk, remélhető szerelmük kiállni, ha visszatérnek a mindennapokba?

Ezt is meséltem már, de vegyük át! A regények alapvetően három típusba sorolhatóak: vannak a cselekményközpontúak, amelyben az a lényeg, kivel mi történik. Ilyenek a kaland- és akcióregények. A világközpontúakban az a lényeg, hol és mikor játszódik a cselekmény. Egy világot mutatnak be, amelyben másodlagosabb, ki és mit csinál. A sci-fi regényekben találkoztam többet ilyesmivel. Végül, a karakterközpontúak. Amelyben a szereplők lelki világa, az érzéseik és fejlődésük a lényegesek. Ezekben nem az a fontos, mit tesznek, vagy velük mi történik, hanem, hogyan élik ezt meg.

Mivel leginkább a cselekményközpontú regényeket szeretem, legkönnyebben ezeket olvasom. Ha jó a sztori, akkor lehet világ- vagy karakterközpontú, tetszeni fog.

De van az olyan is, mint a Szerelembe zárva. Ami karakterközpontú, ifjúsági regény, és kínomban a falat lettem volna képes kaparni tőle. Főleg a kötet első felében, ott a szenvedéseim nagyra nőttek. Konkrétan semmi nem történik, a cselekmény kimerül annyiban, hogy Dax és Autumn beszélgetnek. Leginkább számomra érdektelen dolgokról. Mikor kijutnak innen, akkor is az lesz a fontos, mit éreznek és gondolnak, de legalább minimális esemény is van mellette. De csak egy minimális.

Nem éreztem elég komolynak a regény konfliktusát, hogy erről ennyit kelljen beszélni. A kiemelt szereplő Autumn. Akinek két nagy konfliktusa van: az egyik klisés szerelmi, amit szerintem a fülszövegből mindenki kitalál. Szerintetek ki lesz a barátja a végére: Jeff vagy Dax? Meglepődnék, ha bárki is rosszul tippelne. Szerelmi téren abszolút klisé a történet.

A másik, hogy Autumn pánikbeteg, de ezt nagyon titkolja. Amit fel nem tudok fogni, miért éli meg a lány ennyire tragikusan. Kellemetlen, de nem is ciki, gyógyszerrel kezelhető, és ha beavatta volna a barátait, még segíthették is volna. Így az olyan dolgai miatt tartják különcnek, amit a pánikbetegség titkolása miatt csinál. Saját magának generált egy rosszabb helyzetet, aztán sajnálja magát érte. Ez pont olyan magatartás, ami engem kiakaszt.

KOMMUNIKÁLNI KELL! Nem feltétlenül ez a regény üzenete, de ez rendszeresen olyan problémakör, ami köré ifjúsági regényt írnak. Ha a szereplő elkezdene beszélni, itt Autumn, sokkal egyszerűbb lenne az élete. (Kamaszkönyv, ok, kell a lelkizés, de akkor is…)

A stílusa se az én világom. Lányos, nyálas, kamaszos, nekem túlmagyarázónak érződött.

Elég is volt ebből a könyvből ennyi, keressünk valami jobbat!

West: Szerelembe zárva - Mint ifjúsági: 45% sok tekintetben tipikus történet, lelkizős, és a szerelem a hangsúlyos.

Szubjektíven: 20% főleg az elejét, de eléggé untam végig. Abszolút nem kötött le.