Minden napra egy könyv

Mucha: Puncs

2019. július 20. - BBerni86

Szerelmi viszonyos, tanár-diák kapcsolatos, átverős.

A lány egyetemista, aki szülői nyomásra lett a felsőoktatás szenvedő alanya. Szerezzen egy diplomát. Esze is lenne hozzá, csak éppen nem érdekli. Gondolkozik is azon, hogy kilép, hagyja az egészet másnak. Van egy tanára, idősebb, de vonzó férfi, aki biztatná, hogy maradjon és szerezze meg a diplomáját. Egy tanár, aki lassan már nem is titkolja, hogy többet lát benne, mint egy diákot. Egy tanár, akivel nagyon hamar egy viszonyban találja magát, mert sem mellette, sem tenni ellene nem akar. Pedig fel kell tennie a kérdést, mi legyen, ahogy az puncs20.jpgesemények sűrűsödnek. A Tanár Úrnak családja van, elhagyná őket és tényleg magával vinné őt Angliába? Vagy inkább Bálintba, a kortársába kellene kapaszkodnia, akivel szintén viszonya van?

Kisregény, így egyet biztosan el lehet mondani róla: gyorsan végig lehet olvasni. Az oldalszáma is alacsony, a formátuma is olyan, hogy akár zsebre is lehessen vágni. Ez önmagában nem garantálna semmit, de van más is, amiért ez egy könnyen zsebre vágható, vihető és olvasható könyv.

Sodrása van. Amit úgy is éreztem, hogy nagyon sok minden volt benne, ami engem rettentően taszított. A teljesség igénye nélkül pár elem, ami nagyon nem tetszett benne:

1: a cselekmény. Ha van valami, amitől kifordul a gyomrom, a nagy korkülönbségek szerelmi kapcsolatok. A Lolitát is rühellem, lehet klasszikus és modern irodalmon kötelező, vállalom, ez az egyetlen kötelező, amit nem olvastam el. Nem is fogom. Itt ugyan a hősnő pár évvel idősebb, de nem annyival, hogy el lehetne kerülni a Lolita viszonnyal összevetést. Maga a hősnő is felveti ezt a történet folyamán. Nem mintha ez megakadályozná abban, hogy belemásszon a Tanár Úr ágyába.

A helyzetet csak rontja, hogy van mellette neki egy Bálintja is. Szintén egy olyan kapcsolat, amibe csak belesodródott.

2: a hősnő jelleme. Már utaltam rá, vele csak úgy megtörténnek a dolgok. Ahogy lesz, úgy lesz, és ez jó is így neki. Ez tőlem annyira távol áll, hogy nagyon nem értettem a hősnőt sem, és gyakran kedvem lett volna megrázni. Egyszerűen nem lehet így létezni. Hogy nem érdekli a saját élete?

3: a regény nyelvezete. Kifejezetten érzékeny vagyok a káromkodásra, és bár tudom, hogy a köznyelvbe beépült sok ilyen szó, nem örülök neki. Maga a tendencia sem tetszik, hogy ilyennek kell lennie egy modern regény szövegének, hogy frissnek és mainak hasson.

Valahogy mégsem ijesztettek el ezek a történettől, a fentebb említett sodrás miatt. Nem sok minden történik – bár ha a terjedelemhez mérem, akkor azért vannak benne események is, úgy van tálalva, hogy húz egyik fejezetből a másikba. Még a szövegnek is van benntartó ereje, hiába akadtam meg mindig, amikor a szereplők úgy beszéltek, ami nekem nem tetszett.

A téma és a mondanivaló már nehezebb dió. Nem éreztem szerelmes történetnek. A sodródás, elveszettség regénye inkább volt. Egy különösebben nem szimpatikus lány, aki várja a sült galambot. Csak úgy tudom értékelni, ha a fiatalkori útkeresésnek tudom mindezt be.

Nem bánom, hogy elolvastam, de nem lesz a kedvenc köteteim között.

 

Mucha: Puncs - Mint kortárs: 75% ismerős történet, nagyon személyesen elbeszélve. A próza olvastatja.

Szubjektíven: 60% maga a történet taszít. A nyelvezete bántja a szemem. Mégis, elsodor.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1814971594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.