Minden napra egy könyv

Riordan: Az Olimposz vére

Az Olimposz hősei 5.

2019. július 30. - BBerni86

Háborús, küldetést végrehajtós, harcos, kamaszos.

A végjáték közeledik, a Föld anya már majdnem felébredt, és csatlósai készek mindent elkövetni, hogy a két tábor, a görög és római félistenek továbbra is ellenségek legyenek. Ha így lesz, esélyük sincs megállítani a terveiket. Reyna, Nico és Hodge edző a szoborral tartanak a görög tábor felé, mely a béke záloga lehetne. A az_olimposz_vere30.jpgcsapat másik fele Görögországba igyekszik belopódzni, hogy majd az istenekkel közösen felvegyék a harcot az ellenségeikkel. Mindkét csapatot folyamatosan támadják, és a harcok közben saját gyengeségeiket is le kell győzniük. Rá kell döbbenniük, mennyit változtak, miért és kiért küzdenek, milyen jövőt akarnak maguknak. Fel kell ismerniük, milyen áldozatot képesek meghozni a győzelemért.

Az egyik kedvenc gyerekkönyv sorozatom Riordan jegyzi. A Kane krónikák annyira nem tetszett, de a Percy Jackson regények még mindig közel állnak a szívemhez. Ezekben van humor, kaland, dráma és sok pozitív tartalom.

Annyira bírom Percy karakterét, hogy most cseppet zokon is vettem, hogy Riordan se neki, se Annabethnek nem írt saját fejezetet. Az már feltűnt, hogy ebben a sorozatban Annabeth eléggé háttérbe került. De Percy nem annyira – a sorozat 2. kötetének ő volt a fő karaktere. Akkor most miért nem jut neki legalább egy saját fejezet? Azt se díjaztam túlzottan, amikor az új karakterek Percy humorán viccelődtek. Ok, tudom, elfogult vagyok.

Az újak viszont maximálisan ki lettek használva. Riordan mindenkinél alaposan levezette, miben lettek mások az első kötethez képest. Jászon megtalálta az életcélját, igazi barátai lettek. Le tudta rakni a súlyt, hogy állandóan meg kell felelnie annak, hogy Jupiter az apja. Piper sokkal magabiztosabb, harcossá érett, aki ismeri, és jól használja a képességeit. Vezetővé vált. Leo és Frank szembenéztek a félelmeikkel, és felülemelkedtek rajtuk.

Tetszett az is, ahogy Riordan gyakorlottan elvarrja a szálakat. Folyamatosak a kalandok, minden fejezetben történik valami izgalmas. De már minden egy pontra halad. Riordan már annyira rutinos, hogy mindezek mellett elő tudja itt készíteni a következő sorozatát az univerzumban. (Annak Apollo lesz a fő karaktere, és itt van annak az indoklása, ami majd vele fog történni.)

Ebben a regényben, ahogy a szerző többi kötetében is, kiemelten fontos a humor faktor is. A veszélyes helyzetek mellett a szereplők komikus helyzetekbe is keverednek, most ebből a zárás miatt talán kevesebb volt, de mellette a feszült helyzeteket gyakran humorral oldják fel. Erre most is találunk több példát. A kedvencem talán az volt, amikor Penelope egykori kérői közé kellett beépülnie a csapatnak.

Még mindig remek, ahogy az ókori mitológia karakterei újjáélednek a szerző köteteiben. Az Odüsszeia elemeit nem véletlenül emlegetem, most onnan kaptunk meg több szereplőt, de a klasszikus, nagy görög-római istenek is hozzák a formájukat. Szerettem, ahogy Európa lesz a helyszín, és egy-egy város hangulatát is próbálja megfogni Riordan az ősiek mellett.

Ez a kötet is tele van azokkal az értékekkel, amelyeket a sorozat többi része is átad. Bátorság, önmagunk legjobb verziójának nyújtása, barátság, küzdelem a jóért.

Bár Percy miatt még morgok kicsit, jó kötet volt ez, még mindig a zsáner egyik legjobbja.

 

Riordan: Az Olimposz vére – Mint ifjúsági: 95% hősies szereplők, fordulatos cselekmény, humor. Méltó zárás az 5 résznek.

Szubjektíven: 90% több Percy Jacksont szerettem volna, de a sztori és a kalandok jók.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1114983756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.