Szétesett világot összetartós, küzdelmes, jövőbeli.

5 év telt el, hogy Truth megnyomta a gombot, nukleáris hulladékká változtatva a szerelmét, de vele együtt a Szellemet is. A világban azonban nem lett béke. Az emberek között háború dúl, és a hatalomért küzdenek. Truth csak békét akarna, gyászolni, de kötelessége, hogy rendet teremtsen. Miközben jelölteti magát a választásokon, igyekszik hárítani a japánok törekvéseit, és a Szellem visszatértével, újabb játszmáival is számolnia kell. Közben még mindig vádolja magát Kaled haláláért, és nehezen engedi el a fájdalmát. Pedig az oldalán van Aoi, aki mindenre képes lenne érte. Ott van Ardan is, akit akár szerelemmel is képes lenne szeretni. De Avalon sorsa fontosabb, mint a saját boldogsága. Közben Kaled is azon dolgozik, hogy békét teremtsen. Kaled, akinek maradt egy utolsó, kijátszatlan lapja még.

Évek teltek el az első rész óta. Aki akkor olvasta, közben átment egy életszakaszon. Aki kamaszként ismerkedett meg a szereplőkkel, egy ifjúsági disztópia olvasója volt, aminek a végére több sci-fi elem is bekerült. De az idő eltelt, és most se az ifjúsági, se a disztópia nem állja meg a helyét.

Ez a folytatás felnőtt, ahogy az eredeti olvasói is. Ez már sci-fi, akció betétekkel, érzelmekkel, de már idősebbeknek szól. Ezzel nincs is baj. Ha a megjelenésekor olvasom az első részt, most örvendeznék, hogy velem együtt komolyodott a történet is. De mivel nekem csak pár hetes az olvasási élményem az előző kötetről, nehezebben emésztettem meg a jelentős váltást. Mintha egy új világba léptem volna, hiába ugyanazok a szereplők.

Nem éreztem annyira ötletesnek sem a cselekményt. A hatalmi játszmákkal, különféle csoportokkal jól eljátszott a szerző. Az a feltevés is tetszett, amikor azt kérdezi a hőseitől, ha a rendszer, amiben hiszel, nem a neked tetsző eredményt hozza ki (pl. az ellenfeled nyeri a választásokat), szembefordulsz-e az általad is helyesnek gondolt módszerrel, vagy elfogadod, ami általa történik?

Van benne bőven akció is, harcolnak, ármánykodnak, az unalmas jelző eszembe se jutna.

A gond az, egyetlen nagy csavarra épül az egész kötet. Nem olvastam el előre a végét, de így is túl hamar rájöttem, mi az a történet, amire csak a végén szabadna rájönnöm. Már Kaled harmadik feltűnése körül arra lyukadtam ki, ez csak akkor lehetséges, ha. Két tippem volt, ami a kötet végére egyre szűkült. Az lett Aranth megoldása is. Én meg kissé csalódott vagyok, hogy most nem volt olyan csavar a végén, mint az Oculus zárása. Ott meglepődtem, itt nagyon nem.

Az utóhang tetszett nagyon. Ott van egy jó üzenet, ami a regényből nem jön úgy át, de ott a szerző szépen megfogalmazta.

Amit még szerettem, a szeretet és szerelem témaköre a regényben. Rengeteg arcát megmutatja a szerző, és ezen a téren valóban benne van az, amit az utóhangban is megírt. Senki nem tudja, mennyi idő jutott neki. Így meg kell élni mindent, a szerelmet és szeretet pláne.

A karakterek is folyamatosan mélyülnek, az 5 év nyomot hagyott mindenkin. Izgalmas is, hogyan változtak. Kár. hogy Truth és Aoi nekem egyszerűen nem szimpatikusak.

Mást vártam, de nem volt rossz. Korrekt, vannak ötletei, csak kár, hogy nem lepett meg.

Aranth: Propheta – Mint sci-fi: 70% sok jó ötlet van benne, okosan építi a karaktereit, de nem olyan meglepő.

Szubjektíven: 40% túl hamar ráéreztem a végére. Nekem ez már túlzottan sci-fi lett.