Minden napra egy könyv

Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.

2019. augusztus 18. - BBerni86

Nyomozós, kalandos, csapatot összeállítós, világot megmentős.

Mina Harker felső körökből, egy magát csak M-nek nevező személytől különleges feladatot kap. Fel kell kutatnia 5 embert a világban, és rávenni őket, hogy csatlakozzanak a csapatukba. A nő sorra gyűjti be az olyan egykor hősi, ma lecsúszott férfiakat, mint Allan Quatermain és az olyan szörnyűségekre is képes alakokat, mint dr. Jekyll és Griffin, a láthatatlan ember. Londonban van szükség rájuk, ahol elraboltak egy különösen veszélyes anyagot. 8_18kulonleges_uriemberek_szovetsege.jpgRossz kezekbe kerülve Anglia ellenfelei is légi sereget építhetnének, és elpusztíthatnák a birodalmat. A csapat a harc közben azzal is szembesül, kit rejt a titokzatos M fedőnév. Akkor el kell dönteniük, hogy felülemelkedve magukon harcolnak-e az igazságért és egy jobb világért.

Az ötlete kifejezetten tetszett. Más-más regények és híres történetek szereplőit szedték össze, hogy közös kalandba induljanak. Az sem lehet véletlen, hogy a helyszín a viktoriánus kor. Arra már lejártak a jogdíjak… Egy hasonló sztorit összehozni korunk híres alakjaiból, pl. Robert Langdon keveredne bele egy mitikus nyomozásba, az izomerőt Jack Reacher adná, míg a másik világ szakértőjeként Harry Potter vonulna fel… nem lenne olcsó mulatság.

De maradjunk a történetnél!

Képregény, így annyira összetett cselekményt nem lehet tőle várni. Moore azonban van annyira rutinos szerző, hogy így is több szálat vezet, ötletes a csavar és a karaktereit is próbálja árnyalni. Alapvetően lineáris a cselekményvezetés, és könnyen követhető. A nagy fordulatok mindig egy-egy fejezet/füzet végére esnek, és meg lehet figyelni, hogyan igyekszik a szerző mindbe tenni valami humorosat, akciósat.

Imponáló, milyen rutinnal használja fel az irodalmi alapanyagát. A karaktereit átemeli ebbe a történetbe, a saját regényeik utáni életüket mutatja be. Nem mondhatni, hogy túl jó világa lenne bármelyiküknek is. Talán a láthatatlan ember kivételével, de ebbe nem is akarok belemenni. A kalandjaik, a karaktereik, a regényeik világa ötletesen össze van passzítva, és aki ismeri az eredetieket, itt sok húsvéti tojásra bukkanhat.

De nem csak a hősök, a korszak egyéb regényei is beköszönnek. A Sherlock Holmes megidézése nagy kedvencem volt, de Edgar Allan Poe krimije is könnyeden belesimult ebbe a világba. HG Wells utalások is akadnak. Minél többet ismer valaki, annál több jópofa utalásra és továbbgondolásra bukkanhat. (Ha maga a történet annyira nem is jött be, ez igen.)

A szereplők azért érdekesek, mert alapvetően anti hősökként vannak kezelve. Mint egy viktoriánus Suicide Squad. Még jó is áll nekik, hogy ők át merik lépni a határokat, és kaptak nem kevés rosszfiús bájt is.

Ami meglepett, erőszak és szexualitás is bőven akad a történetben. Ok, az erőszak nem lepett meg annyira. Inkább a foka. Simán rajzoltak végtag kitépést, harapásokat, jó sok vér folyik. De egy ilyen képregényben meztelenkedés… mintha egy rossz vicc lenne: mit tesz a láthatatlan ember, ha egy lányintézetben rejtőzködik?

A grafikáért különben sem voltam oda. Nem tetszettek az alakok, Mina feje és szemei különösen unszimpatikusak voltak.

De vannak jó kiegészítő anyagok a kötet végén, így összességében korrekt a kiadvány.

 

Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1. - Mint képregény: 70% a grafikája tűrhető, a humora jó, a történet korrekt. Az ötlet remek.

Szubjektíven: 65% az irodalmi összevegyítés és a humora tetszett, de a sztori nem annyira.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr4415009576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.