Minden napra egy könyv

Dronfield: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba

2019. október 19. - BBerni86

Túlélésért küzdős, család sorsát bemutatós, történelmi.

A Kleinmann család Bécsben élt: a szülők négy gyermeket neveltek. Nem voltak gazdagok, de az ügyes kárpitos volt olyan szemfüles, hogy eltartsa a családját. Mivel háborús veterán volt, a náci hatalomátvétel után is 10_19a_fiu.jpgreménykedett, hogy őket békén fogják hagyni. Nem így lett – minden zsidónak, ha csak névben is volt az, szembesülnie kellett az egyre nagyobb megszorításokkal és törvényi tiltásokkal. Gustav munkaszolgálatra is be lett rendelve, nagyobb fiával együtt. Miközben Gustav és Fritz Buchenwald, majd Auschwitz poklát igyekezett túlélni, az otthon maradt anya kisebb gyermekeit igyekezett biztonságba menekíteni. A nagylány Angliába szerzett állást, a kisfiút befogadták az Államokba, már csak a kislányának kellett menedéket lelnie, mielőtt a nácik teljesen elszabadulnak.

Arról akartam kezdő bekezdést írni, hogy nem értem, miért ilyen lett ennek a regénynek a borítója. Egy pillangó, egy olyan könyvön, amely a halálról és az emberi szenvedés mélységeiről szól? De ahogy most nézegettem a képet, valamit észrevettem. A pillangó árnyékát. Azokkal a pontokkal pont olyan, mint a szögesdrót. Így inkább arról írok most két mondatot, mennyire kifejezi ez a kép, miről szólt a könyv. A lehető legnagyobb borzalmak közepette mégis az emberi erőről és szépségről, a szeretetről. Az igazi értékek, mint a pillangó még akkor is felragyognak színeikkel, ha a pokol árnyékában kell megmaradniuk.

A kötet igaz történeten alapul. A regényben is többször emlegetik, hogy Gustav Kleinmann az egész fogsága alatt titokban naplót írt. Ezek a kötetek meg is maradtak, és ezek szolgáltak forrásul a szerzőnek. Regényesítette azt, és kiegészítette a családtagok további sorsával. Így sokkal átfogóbb, meghatóbb kötetet adott kézre, mintha csak a naplót kaptuk volna meg.

A szerkezetet azzal tette érdekesebbé, hogy váltogatta az elbeszélőket. A család minden tagja megkapja a maga fejezeteit, de attól függően szerepelnek többet vagy kevesebbet, hogy mennyi szörnyűséget kellett túlélniük. A nagylány és a kisebb fiú, akik kikerültek még időben a nácik birodalmából, szerepelnek a legkevesebbet. (Azért meg kell jegyeznem, hogy Kurt nagyon hasonló pályát fut be, mint az Üldözöttek és katonák hősei. Ő is Amerikában nő fel, és onnan tér majd vissza amerikai katonaként harcolni a nácik ellen.) Az anya és a kisebb lány már többször felbukkannak, az ő történetükből derül ki, hogy a hátországban milyen események zajlottak. A legtöbbet pedig apa és fia sorsát ábrázolja, akik munka- és haláltábort is megjárnak.

Szerettem a kötetben, hogy egyensúlyt talál a borzalmak ábrázolása és az emberi értékek megmutatása között. Néha sokkol, igen, ilyen dolgokat is képesek voltak az emberek megtenni egymással. De vannak mellette erőt adó morzsák: ahogy a fiú képes Auschwitzba menni a biztonságosabb munkatábor helyett, mert az apja mellett akar maradni. Ahogy a német munkás titokban ezt-azt ajándékoz a vele dolgozó rabnak. Ahogy a frontot megjárt német katona a tábori állapotokkal szembesülve mindent megtesz, hogy segítsen a szenvedőknek, hírt hozzon a családjukról és az életét kockáztatva csempész be egyre több mindent.

Igaz történet, sok ténnyel, de sok érzelemmel is. Közel hozza a múltat. Megérte elolvasni.

 

Dronfield: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba - Mint dokumentumregény: 90% regényszerű, részletes regény, tele érzelmi csúcspontokkal.

Szubjektíven: 85% érzelmileg hatott rám, miközben új tényeket is megismertem belőle.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr7915234886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.