Kamaszos, első szerelmes, valóságshow forgatós, testvéres.
Dylan már kislányként is azzal szembesült, hogy az emberek meglepődnek, hogy ő Dusty húga. Ugyanis a nővére nem egyszerűen szép, gyönyörű. Mire Dylan kamasz lesz, rosszabbodik a helyzet: a nővére Miss Mississippi lett, ráadásul el is jegyezték. Egy valóságshow forgatásán ismert meg egy fiatalembert, akiről kiderült, hogy álruhás lord. Most utazik a teljes stáb a skót esküvőre, és Dylan is a szereplők között van nagy bánatára. Ám a skót kastély falai között, a vőlegény barátai között ott van egy 19 éves, kékszemű srác, aki hamar megdobogtatja a lány szívét. Lehet, hogy nem is egy szerelmet fognak ünnepelni ezen a karácsonyon? A show keveri a lapokat, a nővérek összetartanak – lehet, hogy nem ez lesz Dylan legrosszabb karácsonya valaha?
Közeledik a karácsony, amire akár ilyen regényekkel is lehet hangolni. Kamaszok, szerelmek, mindez ünnepekkor. Ebben mondjuk nem annyira az ünnepi hangulat a lényeg, de a karácsonyi szünetben játszódik. Karácsonyozás helyett esküvő van, de egy-egy helyen azért megbújik benne az ünnep is.
Számomra nem a karácsony volt benne a vonzó. Sokkal inkább a valóságshow. Most ugyanis rájöttem, hogy nézni nagyon utálom őket, nem is láttam még belőlük, de olvasni szeretek róluk. Pláne, ha nem idealizáltan mutatja be a világukat, hanem a kulisszák mögé nézhetünk, és leleplezik, mennyire megrendezett és mű az egész. (Aki hozzám hasonlóan érez, ajánlom Ben Elton köteteit.)
A regénynek ezzel meg is fogtam a két arcát: egyrészt egy karácsony közeli kamaszregény, amiben szerelmek és magánéleti bonyodalmak, érzelmek dominálnak. Ez a fele tetszett kevésbé. Másrészt egy tévéműsor hátteréből is ad részleteket, részben leleplezve, mennyire nem a valóság, amit annak adnak el.
Ifjúsági regény, így alapból sok benne a lelki gyötrelem. Dylan kapcsán két nagy témakört bont ki a szerző: az egyik a testvérek közti kapocs. Itt azt tapasztalhatjuk, hogy a felszínen nagyon különbözik a két lány. A futó és a szépségkirálynő. A fiús és a hercegnős. Az átlagos és a hercegnős. Meg is vannak a maguk kis vitái, de mindez nem számít. Összetartanak – a regény legjobb jelenetei között vannak, amikor előtör belőlük a nővér. Amikor Dusty sminkel a húgával, vagy amikor Dylan rájön a nővére titkára. Vagy, amikor a rémes anyós előtt Dusty megvédi magát és a testvérét.
A másik a szerelem. Ami a mese felé billen. Jamie nem a tipikus regény álompasi, de Dylan sem a tipikus hősnő. Gyorsan összejönnek és élik a nagy szerelmet. A végéért viszont jár a piros pont. Az közelebb van a valósághoz, mint a regény többi része, jobban is tetszett.
A karakterek kapnak egyedi jellemzőket, de azért nem drámai mélységeket ér el az összetettségük. Dylan különösebben szimpatikus sem volt, de a nővérét nagyon bírtam. Talán jobban is tetszett volna egy olyan regény, ami Dusty történetét meséli el a show kezdeteitől az esküvőig. Ő inkább mai karakter. Benne van túlélési és manipulációs készség, feltalálja magát és sikeres. Dylan hozzá képest naiva.
A fele tetszett, a másik nem annyira. De egyszer el lehetett olvasni.
Strohm: Herceg álruhában - Mint ifjúsági: 65% van benne ötlet, de túlzottan szerelmes – erős a mese vonal a történetben.
Szubjektíven: 55% a kulisszák mögött részek és Dusty tetszettek, a hősnő nem éppen.