Minden napra egy könyv

Stevenson: Nimona

2019. november 23. - BBerni86

Jó és rossz szembenállós, kiforgatott szerepes, varázslós.

A világon kétféle lovag van: a jók és a rosszak. Lord Ballister Bitangfő hősnek készült, a Lovagügyi Intézet egyik legjobb diákja volt. Ám elég volt egy baleset, elvesztette az egyik karját, az intézet menesztette. Nem maradt választása: a rosszak oldalára kellett állnia, aki egykori jó barátjával és lovaggá lett Aranypőccel vívja a csatákat. Rendszeresen veszít, amíg fel nem tűnik a még gyerek Nimona, aki a csatlósa akar lenni. Bitangfő felveszi, és 11_23nimona.jpghirtelen megváltoznak az erőviszonyok. Nimona alakváltó, és nagyon beleveti magát a gonoszok életébe, Bitangfő szigorú erkölcsi szabályai sem hatják meg. Ketten együtt rájönnek, hogy a Lovagügyi Intézet milyen sok szennyet rejteget, és igyekeznek leleplezni őket. Talán ideje a világnak is átgondolni, ki a jó és a rossz ebben a történetben!

Nem minden történet a kiadónál lesz sikeres. Sőt! Nem egy olyan világsiker van, amely a neten kezdte meg hódító útját. Ott indult Cassandra Clare, a Szürke50 és a Miután is. Ok, nekem is feltűnt, hogy a romantika van túlsúlyban a listán… De azért vannak más típusú történetek is, amelyek online szedtek össze annyi rajongót, hogy aztán egy kiadó is felfigyeljen a szerzőre és munkásságára.

Ilyen volt a Nimona is.

Egy modern zsánert ötletesen használó képregény, amely alapvetően a Jó és a Rossz örök harcát helyezi a középpontba, a ma divatos zsánerrel: az antihős lesz a főszereplő. Átértékelteti az olvasóval, ki a történetben az erkölcsös és az elvetemült. Vagyis, Deadpool és Venom, az Öngyilkos Osztag és sokan mások neve mellé most fel lehet írni Bitangfő és Nimona nevét is.

Már a nevükön is látszik, hogy ez azért nem annyira komolyan vehető történettel rendelkezik. Közelebb álla mesékhez, mint az akciófilmekhez és a világmentő kalandokhoz. Sok benne a humor, némi fekete is, de nem az a döntő. Ezt akár nyugodt szívvel gyermek is olvasgathatja, ha azért pár poént remélhetőleg még nem is ért meg.

Egyet ki kell emelnem, amit nagyon beleláttam, de nem vagyok meggyőződve, mennyire van igazam. Bitangfő és Aranypőc kapcsolata – jó barátoknak vannak írva iskolás korukban, de nagyon olyan megjegyzéseket és gesztusokat tesznek, mintha ennél melegebb lenne a helyzet.

E képregény sajátossága, hogy egyszerre tartalmaz modern elemeket és idézi meg a középkort. Új is, hagyományos is. Alapvetően egy korábbi korszakra emlékeztet a helyszín és a társadalom: a céhek, a lovagok, a sárkány. De a szereplők beszédében sűrűn előfordulnak olyan elemek, amelyek maiak. Sikerül ezt is szórakoztatóan írni, noha ez akár idegesítő is lehetne. Kétlem, hogy a középkorban Hófehérkén viccelődnének, de a mai agyammal értem.

Amit nem bírtam megemészteni: a grafika. Vannak olyan képregények, amelyeket rondának látok, még akkor is, ha pontosan látom, mennyi munka van benne. A pokolból, az Esernyő Akadémia… Nimona ezeknél rosszabb, mert ez simán gyerekrajznak tűnt. Direkt ilyen, de akkor is utáltam. A Monstress és szépen rajzolt/festett társai sokkal inkább a fogamra valók.

Összességében van benne humor, kellően mesés és ötletes, miközben pozitív értékeket hirdet, de a külcsín sokat levon az értékeiből nálam.

 

Stevenson: Nimona - Mint képregény: 75% ötletes és humoros, egyszerre hagyományos és modern. Rajzai rondák.

Szubjektíven: 55% a humorát szerettem, vannak jó beszólások is benne, de a rajzok… fájt.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr215317190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.