Modern világos, technikai, figyelmeztető, humorosan gondolkodtató.

Új pokol az embereknek? A lelkük egy háztartási eszközben találja magát, arra kárhoztatva, hogy szolgáljanak egy családot, akik nem becsülik őket. Mi van, ha merényletre készülnek és csak az új mosogató mentheti meg a gyanútlan embereket? (Okosotthon) Egy munkára befogott pingvin rácsodálkozik az emberi szelfikre, és nem érti ezt a fajt. Tényleg szükség van erre a sok szemétre, aminek semmi értelme? (Szerverhiba) Pali álmai állására jelentkezik: kommenteket akar írni. Már nyert ügye van, amikor szembesül a szakma alapvető követelményével. (No komment) Kivételes képességek birtokában volt. Többre rendeltetett. Mégis, az öngyilkosságot választotta. Avagy tudjuk meg, miért hal meg tőlünk még a mobilunk is. (S.O.S.)

Jó előjel, ha egy kötet már az előszóval megfog magának. A Netperces novellák ezt összehozta – már itt látszott, hogy van benne ötlet. Eleve az, ahogy az új generációnak és az öregebbeknek szól. Humorral. Kissé már itt is karcosan és szatirikusan. Igaz, nekem elég nagy kedvenceim az utalások is. Ígérjen be nekem valaki olyan irányvonalat, amit szeretek, és lelkesen olvasok. Itt is ezt kaptam: a Black Mirror lett belengetve, mint példakép. Az egyik kedvenc sorozatom – milyenek is ezek a novellák?

Egyrészt, megtartotta az ígéretet a szerző. Valóban, abba merülünk el, hogy a modern tudomány, az internet és a tömegkultúra merre fejlődik, milyen rémálmokat generálhat a világban. Van benne bőven rettentő kép, amit nagyon nem szeretne senki, ha megvalósulna. Ugyanakkor olyan ereje és mélysége nincs, mint a brit, már Netflix sorozatnak. Itt nem voltak mély társadalmi víziók. Nem a jövőből vetíti ki a ma gondjait, közelebb maradunk a mindennapjainkhoz a jövő helyett.

Ötlet azonban így is volt bőven benne. Még úgy is, hogy mániásan keresem, miről mi jut eszembe. Az Okosotthon olvasása közben beugrott a Horrorstör. Az SOS a napokban látott Jexi című filmet idézte fel bennem – csak ez a szerencsétlen telefon nem volt olyan önállósított vadállat, mint Jexi. Folytathatnám, de nem is ez a fontos. Egy csokor olyan történet van itt, amelyekben van kreativitás. Az, hogy mások is foglalkoztak ezzel, azt mutatja, hogy relevánsak is a mának.

Tetszett, ahogy humorosan fejünkre olvassa a bűneinket. Egy-egy ponton könnyű az embernek magára ismernie, csak itt minden fel van nagyítva és görbe tükörben torzítva. Aki járt már Pizzában, tuti, felismeri az ott játszódó jelenetet az emlékeiből. Ha szilikonnal töltött ajkaim nincsenek is, az a tucat kép a toronnyal nekem is megvan. Kinek nem, aki volt ott? A Netperces novellák úgy mesél, hogy nevethessünk magunkon, de érdemes lenne azért kicsit elgondolkodni is.

Jó az nekünk, hogy errefelé haladunk? Emberi kapcsolatok helyett gépek. Még egymással is így kommunikálunk – írom ezt egy blogon. Attól nem tartok, hogy eljön a Terminátor és a Mátrix kora, hogy az intelligens gépek kiirtanak vagy elemként tartanak, de az már reálisabb hogy rabszolgákká tesszük magunk. Olyasmivé, mint a Wall-E emberisége.

Jópofák a kötetbe helyezett rajzok, és ötlet van magában a formátumban is. Bár nagyon utáltam ilyen unortodox módon könyvet olvasni, értékelni tudtam.

Ha viszont azt keresem, mi nem tetszett, a kötet hangulatában van valami furcsa. Végig zavart valami, mint amikor a zenekarban van egy hangszeres, aki mindig hamis egy fél hanggal. Ehhez jön hozzá, hogy a legtöbb sztori vége is bántotta az idegzetem. Furcsák. Nem a happy end hiány ez, simán szokatlan és különös végeket sikerült kitalálnia a szerzőnek.

Összességében azonban jó volt ezt a könyvet olvasni, egy-egy sztorit tuti újraolvasok még.

Dombóvári: Netperces novellák - Mint humoros: 75% ötletes forma, mai mondanivaló, és a humort is folyamatosan adagolta.

Szubjektíven: 55% általában nem tetszettek a történetek végei, és furcsa érzetem is volt.