Ha egy új világ születése a tét, a bukott apák nem sokat érnek. A jövőnek valójában egy édesanyára van szüksége. (Rajaniemi: Öröknyár)

– Igen, kisfiam… Sajnálom, tényleg. De előbb-utóbb úgyis megtudtad volna, hogy a mama rejti el a csokitojásokat, hogy a mama a húsvéti nyúl – húzta magához sajnálkozva a gyermekét.
Néhány pillanatnyi néma csend nehezedett rájuk, mielőtt Barnabás a vigasztaló apai ölelésből kibújva remegő hangon újra meg tudott szólalni:
– A mama a húsvéti nyúl. Az én anyukám a húsvéti nyúl… – formálta lassan a szavakat, majd hüledezve hozzátette: – És repülni is tud, vagy csak átmászik a kerítéseken? (Palotás: Igazgyöngyök)

Egy nőt nem az aktuális pasija, hanem a teljesítménye alapján ítélünk meg. És persze a cipője alapján. (Kennedy: A hajsza)

Közben meg jó helyen tapogatóztál, mert fogalmam sincs, hogy alapvetően én mit akarnék, mert ez a mérnökvonal annyira tolva volt állandóan, hogy nem is volt más választásom. Ki tudja, hogy amúgy mit akarnék. Lehet, hogy balettozni. Basszus, mi van, ha én vagyok Billy Elliot, érted? (Leiner: Mindig karácsony)

Az a jó az öregségben, hogy többé már senkitől és semmire nem kell engedélyt kérni. (Bronsky: Csernobil)

Tudod, mit mondott az első költő a fajtánkról, Ren?
A macskák rejtélyes lények, az árnyék és a fény mezsgyéjéről… Álmok és halál, élet és halál határáról.
Nincs előttünk zárt ajtó, nincs titok, ami kifogna rajtunk, ott vagyunk minden világban, minden univerzumban, minden lehetőségben. Nekünk senki sem mond nemet, még a holtak sem.
Csodálatosak vagyunk, Mormorian Ren. Kibaszottul káprázatosak. (Liu: Vér)

Aki nem kell az életedbe, azt elkerülöd. Aki nem kell a közösségi oldaladra, azt törlöd. Ilyen egyszerű. (Leiner: Mindig karácsony)

Azt hiszem, a szépség… attól függ… hogy ki milyen szívvel gondol a másikra. (Carlson: Karácsonyi póni)

A legtöbb esetben a kutyák jobb emberekké tesznek bennünket, mint más emberek. (Cox: Nem csak karácsonyra)

Mind megpróbáljuk elbódítani magunkat valamivel. Legyen az alkohol, dohány, vagy minden héten egy pár új cipő. (Palotás: Szárnyaszegett pillangók)

A szerelem ellenállhatatlan vágy arra, hogy ellenállhatatlanul vágyjanak az emberre. (Sweterlitsch: Angyalok pokla)

„Direkt ennyire zárt a profilod? Semmi publikus adat nincs rólad.”
„Kémkedünk, kémkedünk? :)”
„Nem, csak szerettem volna megismerni, hogy kivel beszélek… – üzentem azonnal. – Lehetsz valami őrült is” – tettem hozzá magyarázatképpen.
„Igen, most lebuktam, az vagyok. Marci, az őrült gépészmérnök. Hallod, ez milyen jó horrorfilmcím lenne” (Leiner: Mindig karácsony)

A munkám megtanított arra, hogy tudjam: az emberek mindig azt teszik, amit amúgy is akarnak. Kérnek ugyan tanácsot, de tulajdonképpen nincs szükségük idegen véleményekre. Minden egyes mondatból csak azt szűrik ki, ami a kedvükre való. A többit figyelmen kívül hagyják. (Bronsky: Csernobil)

Visszatérve a házba fellapozom az Ír szetter szócikket a Kutyaenciklopédiában, hogy megdolgozzak Judd tartási költségéért. rendkívül érzékeny munkakutyának írják le, aki él-hal a társaságért és a tevékenységért. Arra is felhívják a figyelmet, hogy nem tanácsos hosszú időre egyedül hagyni, mivel az elszigeteltség unalomhoz, depresszióhoz vagy még rosszabbhoz vezet. Mi lehet az a még rosszabb, tűnődöm. Sorozatharapás? Kutyaöngyilkosság? (Cox: Nem csak karácsonyra)