Bűnüldözős, szuperképességes, csapatos.

Az emberfeletti képességgel rendelkezők rég köztünk élnek, de titkos a létük. Millióból 1 van, aki tud valami extrémet. Minden országnak megvan a maga szervezete, Magyarországé a Garabonciás Osztag. Jelenleg 4 taggal működnek: Hollóember, aki képes repülni. Lilla, a mások gondolataiban olvasó Fürkész. Konrád, a halhatatlan és örökké fiatal, erőember Fanyűvő. A kapitányuk, Pannónia parancsnok, aki bármely őse emlékét és tudását képes átvenni. Hollóember, aki civilben Gábor atya, lassan hírnevet szerez, mint vámpírvadász. Most Pesten is garázdálkodik egy új, idős vámpír, aki a csapatra és elsősorban Hollóemberre utazik. A hajsza közben a csapatnak nem csak a külső ellenféllel kell megbirkózni, de a megbecsülés és anyagiak hiányával, az egymás közti feszültségekkel is.

Milyen lenne egy magyar Bosszúállók? Sajnos, vagy sem, ezt most sem tudjuk meg. Komolyan, honnan tellene nekünk vibránium fegyverekre? Van viszont egy rozzant kisbusz, amit a Garabonciás Osztag tagjai nagyon szeretnének elveszteni, de még ez sem jön össze nekünk. Itt bizony az is megesik, hogy a tagoknak maguknak kell a központ rezsijét összedobni, mert az államkassza erre nem szán pénzt…

Nem is tudom, ez vicces így, vagy rettenetesen szomorú. Hernád Péter magyar viszonyok közé helyezi a szuperhősöket, akiket jól fejbe is csap a magyar valóság. Hitelesebb így, csak ez pont az a szint, ahol a poénok helyett a keserű hang jobban megragad a fülemben. A kisszerűség nem csak a kis országból fakad, maradjunk annyiban. Még egy szórakoztató regényben is ezzel szembesülni – igen, itt tartunk.

A történet alapvetően krimis, kalandos. Nem csak a titokzatos vámpír, de egyéb rosszfiúk is ténykednek, a csapat pedig igyekszik fenntartani a rendet. Akad itt korrupt üzletember, aki a halhatatlanságért cserébe bármire kész. Van itt alakváltó, aki mások kárára szórakozik a budapesti éjszakában – bár itt ő még nagyon mellékalak, a sorozat egyik részében még főszerepet is fog kapni.

De a nagy szám, amit nem is kicsit találtam kreatívnak, a magyarországi vámpírok vezetőjének személye. Rideghváry Bence. Ismerős, de nem tudod, honnan? Súgok, meggyűlt vele a baja pár fivérnek, akiket Ödönnek, Richárdnak és Jenőnek hívtak. Általánosban mindenki megismerkedik vele, Jókai klasszikusában. A kőszívű ember fiai karaktere – igen, ő az! Nagyon kész, ahogy ezt felvezeti a szerző, még mindig vigyorgok rajta.

Van ötlet abban is, milyen képességei vannak a szereplőknek. A repülés, a nagy erő vagy az örök fiatalság nem éppen új. Viszont, van itt egy, aki a felmenői tudását és emlékeit tudja birtokolni. Ez viszont jópofa, és még rengeteg lehetőség lehet benne. Még nem kapott túl nagy szerepet, de ami késik, nem múlik.

Tetszett a kis csavar az elbeszélővel is. A címszereplő a kiemelt karakter, aki a középpontban van. Egyszer-egyszer mások is kapnak hangot, de alapvetően Hollóember szemén és elméletein át látjuk mi is a történteket. Amit ő hisz, az számít evidenciának. Ám ebben a regényben hibázó karakterek vannak, és van, amit Gábor nagyon nem úgy fog fel, ahogy kellene. Ebből születik tragédia is – és a megbízhatatlan elbeszélő miatt az olvasó is bőven meglepődhet, bár, ha figyelmesen olvasunk, azért pár dologról kiderül a sorok között, hogy mennyivel több árnyalata van, mint amit Gábor/Hollóember meglátott belőle.

A cselekmény tempója kényelmes. Annyira haladnak az események, hogy soha ne váljon unalmassá, de nem rohannak az eseményekkel. Van idő felfogni, mi is történik.

Alapvetően szerettem a világát, és ha nem is szerettem meg a karaktereket, érdekel, merre haladnak az események. Majd folytatom a Pannónia kapitánnyal!

Hernád: Hollóember – Mint urban fantasy: 70% hazai, ötletes. A megbízhatatlan elbeszélő telitalálat, a krimi ok.

Szubjektíven: 75% tetszett benne, hogy keserédes. Tetszett, mennyire gyarlók a szereplők.