Hatalomért harcoló, felnőtté válós, mágikus képességes.

A fiú még csak 6 éves, neve sincs még. A nagyapja adja át a korona embereinek, hogy már az apja viselje a gondját a kölyöknek. Hiszen a kisfiú egy viszony eredménye, ami a trónörökös Lovag herceg és a lánya között volt. A fiút a királyi udvarba viszik, de mire odaérkezik, apja és neje lemondtak a trónigényükről, és visszavonultak vidékre. A gyereket meg sem nézték. Az istállómester veszi gondozásába a gyereket, aki nagyon emlékeztet az apjára. Lovag halála után a király érdeklődése is megnő az unokája felé. Fitz nem csak a küllemét örökölte az apjától, a mágia is a vérében van. Lehetőséget kap a Mesterség elsajátítására, miközben orgyilkosnak is tanítják. Az ország háborúban él, és a trón örökölésében is vannak vitás pontok. Fitz az események közepében találja magát, és el kell döntenie, melyik nagybátyjához fűzi a hűség.

Ez egy olyan regény, amiben érezni a lehetőséget. Egy nagyívű történet, amiben helyén vannak a szereplők és a szerzőnek bőven van ötlete, mi és hogyan történjen. Csak még valami hiányzik. De a lehetőség ott van, ebből lehet még valami nagyszerű is.

A felvezetés elég hosszú volt, de megvan a maga haszna. Fitz gyerekkora csendesebb, közben a gyerekkel együtt az olvasó is megismeri a viszonyokat. Milyenek a királyi család tagjai, milyen emberek veszik körbe őket. Milyen mágia típusok vannak ebben a világban, illetve milyen konfliktusok.

Fitz származása is pont olyan, hogy mindenbe belesodorja. A királyi vérvonalba született, de nem örökösnek, fattyúnak. Így mindig a tűz közelében lesz, lehet hatalma, de nem a trónért száll harcba. Rajta kívül is van olyan szereplő, akinek hasonló a származása. Ők azok az emberek az árnyékban, akik elvégzik a mocskos munkát is, és nagy szerepük van a birodalom életének alakulásában, ha nem is ismerik a nevüket.

Tetszett, hogy Robb finoman használja a történetben a mágiát, ami inkább pszichés képesség. A népi formáját üldözik, Ösztönnek nevezik. Ez az állatokkal képes kapcsot kialakítani – pl. Fitz is érzi, amit a kutyája, lát a szemével. (Az anyja révén ez is megvan benne, de titkolnia kell.) A Mesterség ugyanez, csak emberek között. Akik képesek rá, gondolatokat és képeket tudnak sugalmazni másoknak, akikben erős a Mesterség, befolyásolni is tudnak. Nem annyira csodás, hogy hihetetlen legyen, így a világ és egyéb részei nagyon reálisak lehetnek, de olyan fantasy elem, ami a valóságban nincs jelen.

Ahogy megy előre a történet, egyre gyorsulnak az események, és Fitz már küldetésre is indul. Egy bonyolult összeesküvésbe csöppen bele, melynek célja a trón megszerzése. A fiú lassan kiismeri, melyik rokona milyen igazából. Végig vannak fordulatok, és nem lehet benne biztos az ember, hogy milyen is egy-egy szereplő igazán.

Vannak még megválaszolatlan kérdések is. Lovag tettei, ahogy a fiával bánt. A halála. Ott még kell lennie egy-két titoknak. Fitz anyai ága is teljesen ismeretlen. Még az is csak elkezdve lett, hogy a királyság milyen harcokat vív, és mi mindent kell még megoldani. Vagyis, ez egy remek kezdet, amiben már sok minden megjelent, de még van hova haladni. Nem éreztem úgy, hogy Robb ellőtte minden puskaporát. Éppen ellenkezőleg: azt a benyomást keltette, hogy ez csak a kezdet, éppen elindult minden, ennél csak jobb lesz.

A stílusával is hadi lábon állok kicsit. Vannak azok a mesélők, akik magukkal sodornak. Akik annyira filmszerűen írnak, olyan beleélhetően írnak, hogy valósággal beszippantanak. Robb e története ennél szárazabb. Nem rossz, korrekt, csak az a plusz nincs benne.

De jó a könyv, és határozottan pozitívan tekintek a folytatás felé. Van bőven folytatása, másik ciklus is, ez is bizakodásra ad okot. Sikeres regényvilág nyitánya volt ez.

Robb: Az orgyilkos tanítványa – Mint fantasy: 75% fordulatos, új ötletekkel és klasszikus fordulatokkal. Jó bevezetés.

Szubjektíven: 79% még sok mindenre választ akarok kapni, néha száraz a stílusa, de tetszett.